Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Isten a metrón
NO A nő az arca púderozása közben, a tükréből vette észre szomszédja tekintetét, amely behatolt a szívébe, belelátott legrejtettebb gondolataiba. Elcsodálkozott, mert ebben a tekintetben a megvetésnek egyetlen szikrája sem volt. Visszatette táskájába a tükröt, és megint ránézett a mellette ülő idegenre, hogy meggyőződjön: jól látta-e, amit az imént látott. Hálás, alázatos, beismerő mosollyal rámosolygott Istenre, aztán fölállt, és vidám dalocskát dúdolgatva tovalépdelt. FÉRFI Egy másik fiatalasszony telepedett a padra, vele volt a kislánya is, és mint általában a gyerekek, nyugtalanul fészkelődéit, és anyját aprópénzért nyaggatta, mert cukorkát akart venni az automatából. Az anya nemet mondott először, nemet mondott másodszor, sőt harmadszor is, de végül mégis a gyerek kezébe nyomta a pénzt. A kislány egy zacskó cukorkával jött vissza az automatától, odaállt Isten elé, és a zavar legkisebb jele nélkül belenézett a szemébe: - Tudom, ki vagy - mondta. - Te vagy az Isten. Kérsz cukrot? - Isten elvett egy karamellát, a kislány meg, köszönetét sem várva, visszalibbent az anyjához, a pad túlsó végére. A gyerekek, állapította meg Isten, mindig rögtön rám ismernek. NO Isten fölállt, és elindult a hosszú, végtelennek tűnő folyosón, amelynek végén barátságtalan önműködő ajtó fogadta a türelmetlen utasokat. Ahogy gyakran megesik, éppen Isten orra előtt csapódott be, és most várnia kellett, míg elmúlik a három hosszú perc. Már-már arra gondolt: átmászik az ajtó fölött, vagy átbújik alatta, de idejekorán eszébe jutott, hogy a metróban van, emberek között, és a furcsa szabályok megsértőire itt büntetés vár. FÉRFI Odakint a peronon hatalmas színes reklámképek hirdették a legújabb női kozmetikai szereket. A nők nem törődtek a hirdetésekkel, legalábbis úgy tettek, mintha nem törődnének, csak a férfiak bámulták meg elhaladtukban, zavaros, tompa, nyugtalan vagy éppenséggel közömbös tekintettel. Isten feltűnés nélkül szemlélte az egyik reklámfotón a fűzőt, mely a képaláírás szerint csodás alakot ad minden nőnek. Eszébe jutott Éva, a gyönyörű Éva, akit az emberiség hajnalán teremtett, meg a ruha, amit ő maga készített neki - mégpedig menyétbőrből, de ezt Istenen kívül senki sem tudta, miként arra is már csak Isten emlékezett, hogy Évának milyen jó alakja volt. NŐ Isten elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogy tulajdonképpen ő volt az első divattervező. Meglehet, túl rövidre sikerült az a menyétbőr ruha, de első divatkreációnak megfelelt - egyébként Adámnak is tetszett. Az állomás egyik divatszalonja előtt Isten a legcsekélyebb kisebbrendűségi érzés nélkül szemlélte Dior, Fath, Coco Chanel és a többi népszerű divattervező mesterkélt kreációit. Nem többek konfekciónál, gondolta Isten, csak konfekciók és imitációk. FÉRFI Tíz óra volt, amikor Isten mellé ült egy férfi, egy fiatal szakember, és előléptetésről álmodozva egy informatikai szakkönyvet lapozgatott. Isten belesandított a könyvbe, de nemigen tudta volna megmondani, mit jelent a me- taszemiotika vagy a konkatenáció. Eszébe jutott, mennyit kínlódott annak idején a franciával is. Pedig hát, gondolta, mennyivel egyszerűbb lenne, ha to592
