Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Holdosi József: A falu szívéből számkivetve

gam, mit tehetek, hova fordulhatok segítségért? Anyám kétségbeesésében már csak sírni tud. A legfelsőbb bíróság oldotta fel végül az áldatlan helyzetet, újból védekezésre kényszerültem. „Tisztelt Legfelsőbb Bíróság! Torokszorító Önök előtt állnom, mindazért, amire az életemet tettem fel. Immáron kilenc hónapja folyik ez a per. Amikor az ember megír egy művet, akkor annak minden soráért vállalja a felelősséget, még a vesszőkért is. Kér­dések fogalmazódtak meg bennem a megyei bíróság ítélete után. Mindazért, amit a társadalmunk, mint követelményt megfogalmazott velem szemben, mint cigányságból kikerült értelmiségivel szemben, hogy azt magaménak elfogad­tam, és erőmhöz mérten megpróbáltam teljesíteni, most ugyanezért a kezemre üt. Azt kell most itt a Legfelsőbb Bíróság előtt mondanom, hogy nem erről van szó, ez a társadalom engem kitaníttatott, ösztöndíjával, megbecsülésével, dol­gaimra való odafigyelésével támogat, rá kellett jönnöm, hogy személyiségi jogi törvénye az én jogaimat is biztosítja, és mindehhez az kell, hogy bizonyítsam igazamat, s akkor szűnik meg a torokszorító görcs. A regény szépirodalmi alkotás, mint kuriózumok gyűjteménye, nem egyedi esetek tárháza, mindenféle azonosítást megkérdőjelez a regény szerkezetét, ge­rincét adó koronás kígyók meséje. Nem létezik sem Magyarországon, sem a vi­lágon olyan család a valóságban, ahol a koronás kígyók egy-egy családtag ha­lálakor előjönnek a szelencebokorból, koronás fejüket az ajtónak koccintják, és meghalnak. Nem apró eltérés, vagy csupán azért alkalmazott fogás, hogy ne ismerjenek rá a szereplőkre. Nélkülük a Kánya család története nem foghatná át a regény szerkezetét, nem alkothatna egész és megbonthatatlan szöveget. Körülbelül 400 ezer cigány él Magyarországon. Hogy miért mondom el mindezt itt a per kapcsán? Az ellentétek a cigány és úgynevezett magyar la­kosság között, főként falvakban, sokkal nagyobbak, mint tíz évvel ezelőtt. Más minőségűek, mint korábban, mert a cigány is egyenrangú, téglaháza van, gye­rekeit taníttatja. Képzeljük el, mi történik, mikor a cigánygyerek nemcsak elvég­zi az egyetemet, hanem még író is lesz? Továbbmenve: a felperesek egy dologra, úgy érzem, rájöttek: jelen perrel könnyű pénzszerzési lehetőséghez akarnak jutni. Ezek után engedje meg nekem a tisztelt Legfelsőbb Bíróság, hogy a megyei bíróság ítéletére kitérjek! A II. fokon eljárt bíróság elsődlegesen a regényem fülszövegére támaszkod­va látta bizonyítottnak, hogy a könyvben szereplő család azonos a felperes csa­ládjával. Az alkotói vallomás nem véletlenül használja a családom sorsa kifejezést, mivel a regény nem dokumentumok gyűjteménye, hanem szépirodalmi alkotás, ahol a valóság lényegi jegyeinek a különösség kategóriáján keresztül történik meg a visszatükrözése, tehát az emberi életet a maga mozgásában, fejlődésében, kibontakoztatásában ábrázolja. A bíróság az általam használt kifejezést nem az eredeti értelemben hasz­nálta, így az egyik leglényegesebb kérdésben tévedett. Egyetértek a megyei bírósággal abban, hogy nincs külön művészi és állam- polgári erkölcs, hanem egységes szocialista erkölcs van. Nem értek egyet azon­59

Next

/
Oldalképek
Tartalom