Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Benda Mihály: A pécsi múzsa
BENDA MIHÁLY A pécsi múzsa A magyar irodalomtudomány Weöres Sándort Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes mellett, a Szabó Ló'rinc és József Attila által megkezdett líranyelv megújítójaként tartja számon. Ez a fontosság is magyarázza, hogy „Weöres költészetének gazdag irodalma van”, és hogy újabb és újabb könyvek jelennek meg róla. Tüskés Tibor Weöres Sándorról szóló könyvének címe A határtalan énekese. Ugyanaz, mint azé az 1988-as cikké, amely az Új Emberben, Weöres munkásságának hetvenötödik születésnapja alkalmából jelent meg. A mostani munka alcíme: írások Weöres Sándorról. A többes szám — összegyűjtött írások - a könyv jellegére utal. Aszerző ezzel is jelezni kívánta könyvének szándékát: nem kíván monográfia lenni, csupán írások gyűjteménye. Az alcímben megfogalmazott sugalmazást eró'síti meg a mű végén található Jegyzet is: ,p könyv, amelyet kezében tart, különböző időben és eltérő céllal keletkezett írások gyűjteménye, új szempontú csoportosítása, és nem egyetlen lendületből született.” Tüskés Tibor korábbi tanulmánygyűjteményei (pl. Triptichon. Irodalom, művészet, hagyomány [1986], Közelítések [1999]) mindig más szerkesztői elvnek voltak alárendelve. Újabb könyve „nemcsak a könyv »tárgyáról«”, Weöres Sándorról formál képet az olvasónak, ,hanem a kötet a költővel történt találkozásról is hírt (ad) arról a folyamatról, hogy az írások szerzője milyen úton- módon és milyen fokig jutott el a költő megértésében és értelmezésében.” A Triptichon kötet mintájára Kvartett is lehetne a mostani kötet alcíme. Míg korábbi kötete három, külön címmel ellátott részből áll, újabb munkája a Bevezetésen kívül négy részre tagolódik: Kapcsolatok, Művek és értelmezések, Weöres Sándor Pécs élménye, Dokumentumok. Az első részben (a Kapcsolatok) Tüskés Weöres pályájának fontosnak vélt kapcsolatait rajzolja meg a megszületésüktől. Tüskés Tibor megszállottan kutatja az irodalmunkban fellelhető párhuzamokat és érintkezési pontokat, amelyek a maguk „korában külön útnak, egymástól független törekvésnek, egyéni »fölfedezésnek« látszottak, évtizedek múlva kiderül, hogy valójában rokon pályán helyezkednek el, párhuzamosan haladnak, egy irányba mozognak.” Közelítések (1999) címmel egy egész könyvet is szentel a magyar irodalom kapcsolatokban kibontakozó vízrajzának. Mostani könyvében Weöres Sándor a Fülep Lajossal, Illyés Gyulával, Takáts Gyulával, Martyn Ferenccel való „rokon pályáját” kritikák, naplók, levelek és versek segítségével próbálja rekonstruálni. Tüskés Tibor könyvének második része a Müvek és értelmezések címet viseli, és Weöres versesköteteinek és a róla szóló munkáknak (Bata Imre: Weöres Sándor közelében; Kenyeres Zoltán: Tiindérsíp) ismertetéseit, kritikáit tartal559
