Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Holdosi József: A falu szívéből számkivetve
A regény Kányák szereplőit gyermekkoromban ismertem meg: Gyura Rozit, a dédöreganyámat, aki megszállottan hajtotta a kígyókat a szelencebokorból, hogy meg ne csípjenek bennünket gyerekeket; nagybátyámat, aki az ősi cigányzenét kereste, a többieket is személyesen ismertem. Regénybe emelésük, szerepük a szerkesztés szabályainak megfelelően történt meg, de gyakran ők maguk is alakítóan ,.beleszóltak” sorsuk alakításába. Hiába tiltakoztak, megírtam a saját verzióm szerint, de reggel arra ébredtem, hogy ott vannak körülöttem és követelik, hogy a nélkülük írt részt semmisítsem meg, és „közösen” újuk meg újra. Igazuk lett, az új oldalak hitelesebbek, jobbak lettek! Két rádiójátékot írtam. Az első „Hajh cigányok, hajh, Kányák!” különdíjat kapott, a második „Ballada” megosztott első díjat. Az első a Kányák körüli per történetét mondja el, erről a későbbiekben írok, a „Ballada” visszatér az utcához. A 14 éves Kölyök balladáját meséli el, akinek neve sincs, csak feladata: Lábatlant kell a hátán nap mint nap a kocsmába elcipelnie. Hogy ébred öntudatára, miként keresi meg szülei történetét, kapja meg nevét, jön rá, hogy el kell hagynia az utcát, noha tudja, hogy egyetlen jóhírű távirat nem érkezett vissza az eltávozókról. Ma sem lélegzem könnyebben, mint akkor, amikor a Kányák körüli per elkezdődött. Váratlanul értek az ellenem írott levelek a Kiadóba, Rádióba, pedig felkészülhettem volna rá, hogy mozdulnak a visszahúzó erők: Ülünk a domboldalban.- Sír, Mirikló, a fekete madár - mondja az öreg -, de már hiába, emberré nem változhat vissza. Vigyázz, úgy ne járj te is, ha elmész felsőbb iskolára! Emberré, azaz cigánnyá, valahogy így kellett értelmeznem. Benne volt ebben a mondatban a fájdalom is - más lesz, de ez fájdalmas lesz. Dédöreganyám fogja meg a kezemet:- Nagyon vigyázz magadra, fiam, te más vagy, mint a többiek. Rajtad ne fogjon a cigányátok! Talán a makacsságunk, akaratunk megsegít. Sose felejtsd el, anélkül semmire sem mész! Egy, a cigányságból kikerült értelmiségi ad útravaló ,jó tanácsot”. Nincs más megoldás, tagadd meg a fajtádat! Ha a városban találkozol velük, fordulj a kirakat felé, amíg el nem mennek. A szülőfalumban is híre ment, hogy megjelent a könyvem. pállottátok, hogy a Margit fia könyvet írt?” ,gn beszéltem olyannal, aki már olvasta is... azt mondja, tele van erkölcstelenséggel..." „Örüljön, hogy tanár lehetett, elégedett volna meg azzal, miért kellett neki írónak is lenni?" A faluban az is hozzáfogott a Kányákhoz, aki addig legfeljebb a megyei napilap utolsó oldalát olvasta, vagy a hirdetéseket. Elkezdődött a könyv szereplőinek a valósággal azonosítása: „ez az lehet, az meg ez”: a kocsma, az orvosi rendelő váróterme, az ABC Aruház „irodalmi” gyülekezőhelyekké alakult át. Egy falusi funkcionárius is felháborodott: JEn is szegény családból származom, de nem szartam le a fajtámat.” 57
