Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Rákosy Gergely: Nyúltetem II.
gyetlenül szétverte a népszavazást követelő Franciabarát mozgalmat 1956- ban, majd könyörtelen hajszát indított nemcsak a baloldali érzelműek, hanem mindenki ellen, akiről feltételezte vagy feltételezhette, hogy nem ért vele egyet. Jól fizetett hatalmas besúgógárda segítette feltételezései kialakításában. A többit elintézte a jól fizetett rendőrség, a zsíros zsoldú katonaság, a kiváltságos „független” bíróság, a vezényszóra minden torok átharapására kész ügyészség és az államgépezet többi jól olajozott csavarja és kereke, le egészen a falubírákig. Huang Van Duan apja ekkor partizánnak állt. Nem volt egyedül, ezrek, tízezrek, százezrek követték a példáját. Ki lett volna képes a dzsungelben biciklizni vagy batátával, maniókával, babbal, lőszerrel megpakolt zsákokkal tízkilométereket tolni a biciklit? Ok képesek voltak. Ki lett volna képes sok-sok kilométeres lefedett, tökéletesen álcázott árkokat ásni, ezekben meggörnyedt tartásban futni, kúszni a gyökerek közti néma sötétségben, hogy aztán a legváratlanabb helyeken bukkanhassanak fel és csaphassanak le Ngo Dinh Diem talpnyalóira? Ok képesek voltak. Nem lehetett látni az út végét, nem lehetett biztosan tudni semmit, de egyben határozott volt az egyetértés: a zsarnokságot nem szabad tovább tűrni. Idegen zsarnokságot sem, de az ellen néha — legalábbis egy ideig - nincs mit tenni. De azért mikor nincs mit tenni, akkor is lehet valamit tenni... A múlt század végén francia néprajzkutatók meghökkenve tapasztalták, hogy nagyon sok vietnami nő fekete lakkal festi a fogát. Maga a fogfestés nem volt unikum, sok népnél, népcsoportnál fellelhető ez a szokás, férfiaknál, nőknél egyaránt. De általában egyes fogakat festettek, például a két fölső szemfogat vagy az alsó illetve fölső metszőfogak közül minden másodikat. És vagy vörös vagy arany színűre. No de feketére! És éppen a nők?! A mosolyra nyíló száj fekete fogakkal egyenesen elborzasztó. Divat? Mért ne! Hát Afrikában a különféle orr- és fülkarikák, -pálcikák, tányérajkak, reszelt fogak, késsel hasogatott, soha el nem tüntethető heg-tetoválások? Más, valahogy más, akármennyire bizarr, könnyen lehet divat. De olyan ízlésforma nem létezhet, mely a feketén tátongó szájat szépnek tarthatja. Hát akkor? Talán egyszerűen egészségügyi okokból? Biztosító zománc a zománcra? De miért pont feketére és mért csak a nők?... Hosszú vizsgálódás után sikerült csak az igazi okot kideríteni... A szokás a sok-sok évszázados kínai uralom alatt alakult ki. Nem divatból. Nem is a fogak konzerválásáért. Ezek a pitiáner szempontok fel sem merültek. A vietnami nők azért festették feketére a fogsorukat, mert nem nyugodtak bele a kínai megszállásba. Nem tudtak belenyugodni. Gyűlölték elnyomóikat, nem akartak tetszeni nekik, utálatot kívántak kelteni bennük, azt akarták, lássák és érezzék: a leigázott országban mindig és mindenütt halál- mosolyú nők tekintenek rájuk. Ha leszállt az este - Vietnamban hirtelen bukik le a nap, az esős évszakban szinte nem is lehet érzékelni az átmenetet, dobol az eső a leveleken, szürkeség, aztán egyszerre már szürkeség sincs, csak az eső dobol a leveleken, itt az éjszaka... Ha leszállt az éjszaka és Huang Van Duan apja nagyon elfáradt, biciklijét (mondjuk) egy kámforfához támasztotta, beburkolódzott sátorlapjá- ba s menten elaludt, a magas fáról kerengve hulldogáló fehér szirmok simogatták arcát, álma nyugodt volt. Ngo Dinh Diem falubírái zárt ajtók és vastag fatáblával biztosított ablakaik mögött nyugtalanul forgolódtak, s ha végre sikerült elaludniuk, álmaik partizánjai törtek rájuk. 529
