Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Írottkő Stúdió
ÍROTTKŐ STÚDIÓ XV könyvekre a lehető legkisebb gondot fordító alkoholista végzett. Az Elárusítónő a Könyvesboltban olvasott könyveket is. Főként a déli szünetben követte ezt el, amikor zárva voltak, és mivel a szünet nem volt olyan hosszú, hogy elolvassa az egész könyvet, csak azokat az oldalakat olvasta, amelyek maguktól kinyíltak, mivel a könyvet azelőtt a főnök olvasta és a főnök csak azokat a részeket olvasta, amelyeknek köze volt a szexhez. Az ilyesfajta olvasás folytán az Elárusítónő idővel arra a nézőpontra jutott, hogy az írók disznók. De ezen az éjjelen, amikor olyan sűrűn havazott, már aludt és aludt a társa, a Nyugdíjas-fűtő is, és szépeket álmodtak a melegről és a napról, új élményekről és az új színes tévéről, amit venni készültek. Az utolsó négyszobás lakásban a Bútorbolt vezetője lakott a feleségével, aki az üzemi klubban dolgozott. Egy gyerekük volt. Azon a pénteki éjjelen, amikor oly sűrűn havazott, a Bútorbolt vezetőjének felesége egyedül ült otthon. A Bútorbolt vezetője basszusgitáron játszott a közeli faluban Rocky nevű zenekarával. A fiuk már régen aludt és plüssmacikról, autókról és elektromos vonatokról álmodott. Az apa nyomta a zenét a martiniéi kocsma telezsúfolt termében és alkohol hatása alatt, azt altató analgetikus tablettákkal kombinálva elfeledte azt, hogy a Bútorbolt vezetője, elfeledte, hogy otthon felesége és gyereke van. Rocker volt, keménykötésű volt, és nem volt fontos számára semmi más, csak a zenéje. Elfeledte, hogy kint annyira hull a hó, elfeledkezett mindenről, ami volt és nem gondolt arra, mi lesz. Játszott, és a fiatal, hullámzó testek, melyek a zenéjétől megmámorosodtak, kábultságának utolsó tényezői voltak. Már késő éjjel volt, amikor a teremben valaki újsággal meggyújtotta a térítőt. A keletkezett zűrzavarban még egy szerzeményt eljátszottak. A rendezők elkezdték kiüríteni a termet. Mielőtt megérkezett a helyi amatőr tűzoltócsapat képviselete, valamelyik lélekjelenléttel megáldott embernek az eszébe jutott, hogy leöntse a tüzet egy kanna vízzel. A keletkezett kár ötvenkét cseh koronát tett ki. Akkortájt a Bútorbolt vezetője már azon morfondírozott, hogy melyik zenekar körül kóválygó lányt tisztelje meg rokonszenvével. Az idő tájt felesége még nem aludt. Az asztalnál ült a szobában és verset írt. A vers Erben balladáinak hatására írt szabad variánsnak indult, a rock-korszakba átültetve. Epikus vers volt és Andrea már estétől dolgozott rajta. Az alaptéma a szerető feleség várakozása a szabad, esztelen rockerra, aki koncertezik és közben alkoholtartalmú italokat fogyaszt, és a feleség vár, és a rocker nem jön haza, mert már sosem tér vissza, mivel kocsija megakadt a hófúvásban, és a tetőrésen a megboldogultra hatalmas hópelyhek hullanak. Amikor Andrea befejezte a művet, teljesen kimerültnek érezte magát. A fürdőszobába ment, és zuhanyozás közben más életről álmodott. Irodalmi karrierjéről álmodozott, amire két verse jogosította fel, amik a helyi kultúrhírlapban jelentek meg. Andrea művésznőnek érezte magát. Csodálta a művészeket, csodálta a népszerűséget és azért, hogy valamiképp kitűnjön, Andrea mindent megtett volna. Abban az időszakban emberek százezrei tiltakoztak Európa- és USA-szerte az atomfejes rakéták elhelyezése ellen Európában. Abban az időszakban az emberek rakétatámaszpontok közelébe költöztek és saját testükkel álltak a kamionok elé, amelyek az új berendezéseket szállították. Abban az időszakban egy ésszel megáldott ember sem akart háborút és mindezen emberek számára világos volt, hogy azzal, hogy az atomfegyverkészletet Európába költöztették, minden európainak kést tettek a nyakára, mivel több mint világos volt, hogy ha „valamire sor kerülne”, a konfliktus éppen ezen a parányi területen játszódna le, amelynek a legsűrűbb az egy négyzetkilométerre eső lakossága. Abban az időszakban Európa tömve volt atom-robbanótöltetű rakétával. Mindez negyven évvel volt Hirosima és Nagasaki után. Az emberek nem akartak háborút. Féltek tőle. Féltették gyerekeiket és magukat. De a háború, annak lehetősége, hogy valamilyen háborúra kerül sor, nem tőlük függött. Pénz kérdése volt és egoista félnótásokon múlt, akik olyan fogalmak mögé bújtak, amelyek az összemberiség túlnyomó többsége számára teljesen közömbösek voltak. Volt hatalmuk, volt joguk döntéseket hozni, megvolt a legmodernebb technikájuk, volt pénzük, saját atomellenes rejtekhelyük, kém műholdhálójuk és hadseregük és rendőrségük és személyes testőrjeik és az ételre, amelyet eléjük tálaltak, ételkóstolójuk. Ezek az emberek uralkodtak. Megtanultak uralkodni,
