Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Írottkő Stúdió
XIV ÍROTTKŐ STÚDIÓ és talán ezért sem aludt el és nézte továbbra is figyelmesen a nagy revüprogramot az NDK csatornáján, az Ein Kessel Buntes-t. Abban az időben ez a műsor nagy népszerűségnek örvendett. A közkedvelt énekeseken és a vicces jeleneteken kívül a programban a Nagy balett egészítette ki a réseket, amelyekben gyér ruházatú macák lóbálták lábacskáikat és testük más tartozékait. A tökéletes koreográfia és az alaposan begyakorolt számok szinte tökéletes és feledhetetlen művészi élményt nyújtottak. Különösen a színes tévék középkorú tulajdonosai kapták meg azt, amiben szűkölködtek. De ezen az estén, amikor olyan sűrűn havazott, az Ács, középkorú színes tévé tulajdonos elmulasztotta ezt az élményt. A munkanap végeztével fáradt volt, napközben, mint minden pénteken, akárcsak minden másnap „elszalajtottá" néhány üveg borért. Az Ácsnak a bal kezéről hiányzott két ujja. Az Egészségügyi nővérnek nem hiányzott semmije. Két gyerekük aludt. Az ablakok mögött sűrűn havazott. A szoba sötétjébe a tévé kék fénye világlott és Frank Schöbel azt énekelte, hogy soha nem hagyja el őt. A sós mogyoró, amit a Nővér eszegetett, első osztályú volt. A négyszobás lakásban, a második szinten a fiatal Mészáros lakott a fiatal feleségével, aki Munkásnőként dolgozott a Csokoládégyárban. A fiatal házasoknak három gyerekük volt. A Mészáros a vágóhídon dolgozott Kromérízben és időnként mellékkeresetre tett szert a húsfeldolgozóban vállalt húsdarabolással. A harmadik szinten a négyszobás lakásban éppen a Kőműves felesége trécselt bizalmasan a Mester feleségével. Mindkét család ugyazon a szinten lakott. A Mester a javítóműhelyben volt mester és este összeveszett a feleségével, a Bankhivatalnoknővel, aki megsértődött, fogta magát és meglátogatta szemközti barátnőjét. A barátnő munkásnőként dolgozott a Pletanban és azon az estén, amikor olyan sűrűn havazott, egyedül volt otthon. Három gyereke aludt. A Munkásnő egy ideig vigasztalta a Hivatalnoknőt, hogy rá se rántson, hogy minden pasas egyforma. Erre bort bontottak és a Hivatalnoknő gyorsan megnyugodott és elcsendesedett, de abban a pillanatban a Munkásnő szontyolodott el, aki attól rettegett, hogy Kőműves férje hazajön a kocsmából. Viszonzásként megint a Hivatalnoknő vigasztalta a Munkásnőt és megígérte neki, hogy addig marad, amíg meg nem jön a Kőműves. Amikor mindkét nő megnyugodott, újabb üveg bort nyitottak és a 66-os panelház más lakóiról szerzett információk megvitatásába kezdtek. Amikor befejezték a Panelház lakóit, olyan emberéből beszélgettek, amelyeket mindketten ismertek. Hosszasan cse- verésztek, és amikor mindent elmondtak, a Hivatalnoknő hazafutott és egy pillanat múlva visz- szatért a Mesterrel, abvel kibékült. - Ott annyira hull, hogy ha így győzi, akkor hétfőn nem kell munkába mennünk - jelentette ki a Hivatalnoknő. Mindhárman megegyeztek abban, hogy az remek lesz, újabb üveget bontottak és eldöntötték, hogy megvárják a Kőművest. A negyedik szinten rokkant nyugdíjas élt ötvenéves társával, aki könyvet árult a Könyvesboltban. Háromszobás lakásuk volt és nem volt gyerekük. A rokkant nyugdíjas valaha szerelőként dolgozott, de munkahelyi baleset következtében elvesztette egyik veséjét, és ennélfogva most télen fűtő volt, nyáron a mezőgazdaságban brigádoskodott és ősz beköszöntével a cukorgyárban. Az egyik vese hiányát nem érzékelte különösebben, és ha szóba hozták az ismerősök, csak nevetett és azt mondogatta, hogy van még egy, ami igaz volt. Társa könyveket árult, és habár könyveket árult, csak elvétve vett magának. Fontos az volt a számára, hogy tudja, mire és hogyan harapnak rá, mivel ezen múlt a prémiuma és az elégedettsége. A boltjában füzetet vezetett, ahova beírogatta a prominens olvasók megrendeléseit. Néha ezekből a megrendelésekből annyi volt, hogy csütörtök reggel azt mondta a türelmetlen vásárlóknak, hogy még nem kaptak árut. Fél órával a nyitás után már megengedhette magának, hogy azt mondja, hogy a könyveket szétkapkodták. I la a reggeli vásárlók jöttek vissza rákérdezni az árura, azt szokta mondani, hogy rögtön azután kapták meg a könyveket, amiután elmentek, és hogy fél órán belül hírük-hamvuk sem volt. Kedvenc jelszavai közé tartozott ez is: - Csak öt darabot kaptunk, amit a manipulált vevőnek be lehetett adni, még ha ritkán is volt tudatában, hogy a könyvek szállítmánya a megrendelésen kívül másvalamin is múlik, amit a Könyvesbolt Vezetője, egy negyvenéves, lányok iránti érdeklődéssel megáldott és a
