Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Száraz Miklós György: Corral del Carbón

maradt, csak a nyelvet vette át — ők a már említett mozarabok. (Csak a teljesség kedvéért, hogy valahol végre így együtt lássam. Mudejarok: az Ibériai-félsziget kereszténynek megmaradt országrészeiben, a reconquista győzelme után pedig Spanyolország bármely területén élő, iszlám hitű mórok. Moriscók: kikeresztelkedett arabok. Algarabiadók: ők is arab nyelvű keresztények. Ladi-nók: hispano-latinul beszélő mohamedánok. Spaniolik: ladinó zsidók, vagyis szefárdok, Spanyolfóldról 1492 után elűzöttek, az Ibériai-félsziget héber neve, a Szfárád után, megkülönböztetésül a német rítusú aske- názoktól.)

Cervantes alábbi sorait akár dokumentumként is olvashatjuk. A kikeresztelkedett spanyolországi mórok, a moriszkók iránti bizalmatlanság, az előítélet dokumentumaként.

„Csoda, ha annyi sok közt egy is akad, aki igazán hisz a szent keresztény törvényekben; minden szándékuk a pénzszerzés és a pénz megőrzése (...) így hát, mindig keresve és sohasem költve, sikerült felhalmozniok a legtöbb pénzt Spanyolországban. (...) Gondold meg, hogy sokan vannak, és hogy mindennap keresnek és elrejtenek valamit, sok kicsi pedig sokra megy, és hogy lassú láz éppúgy elpusztítja az életet, mint a vörheny. (...) Nem pusztítja őket háború, nincs nehéz foglalatosságuk, hogy kimerítse őket; nyugodtan fosztanak ki bennünket és meggazdagszanak birtokaink gyümölcsén, melyet ők adnak el. (...) De vannak a mi országunknak gondos oltalmazói, akik tudják, hogy Spanyol- ország ugyanannyi kígyót tart a kebelén, ahány mórt, és Isten segítségével erre a bajra biztos és gyors orvosságot fognak találni.”

Különben Cervantes novellájában Valladolid Feltámadásról elnevezett kórházának két kutyája társalog.

Mudéjarok, moriszkók, zsidók.

Közülük kevesen lehettek nyerteseivé a nagy spanyol feltámadásnak.

Hogy a Katolikus Királyok s utódaik által kiakolbólított spanyol nyelvű zsidók mennyire megőrizték nyelvüket és kultúrájukat, ékesen bizonyítja a ruszcsuki Elias Canetti példája. Az Al-Duna Romániával szemközti, bolgár területen lévő forgalmas folyami kikötőjében született író így emlékezik gyermekkorára.

,Aligha sikerülhet képet adnom ruszcsuki gyermekéveim színességéről, gyönyörűségeiről és félelmeiről. Minden, amit később átéltem, egyszer már megtörtént velem Ruszcsukban. A világ többi részét ott Európának nevezték, és ha valaki felhajózott a Dunán Bécsbe, azt mondták, Európába megy. Európa ott kezdődött, ahol a török birodalom végződött hajdan. A spanyol zsidók többsége még török állampolgár volt. A törökök alatt jól ment a soruk, jobban, mint a balkáni keresztény szlávoknak. De mert a spanyol zsidók között sok volt a jómódú kereskedőember, az új bolgár kormányzat is igyekezett jó viszonyt teremteni velük. A spanyol zsidók (...) különleges zsidóknak tekintették magukat, és ez spanyol hagyományaikkal függött össze. Az a spanyol nyelv, amelyet egymás közt használtak, a kiűzetésük óta eltelt évszázadok során vajmi keveset változott. Néhány török szóval gyarapodott mindössze, de ezek felismerhetően török szavak maradtak, és csaknem mindig tudtak helyettük spanyol kifejezést is. Spanyolok voltak az első gyermekdalok, amelyeket hallottam, énekeltek régi spanyol románcokat is, de a spanyol öntudatosság volt az, ami a gyermekre

455