Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 5. szám - Száraz Miklós György: Corral del Carbón

a kietlen, kopár föld, vagyis a takarmányhiány lassította le. A magyarok hadjárata, s Lérida ostroma azért is ijedelmet keltett Al-Andalus egész területén, mert Ibn Hajjan szerint ez biztatta lázadásra 943-ban a keresztény vazallusállam, Kasztília uralkodóját, Fernán Gonzálezt is. Hogy maga III. Abd ar-Rah- mán al Nasir sem vette félvállról az ügyet, azt jól példázza, hogy még egy évtized múltán is fel-felidézi. Egy X. századi német krónika beszámol róla, hogy amikor - nem kevés (talán néhány év?) várakoztatás után — a kalifa fogadja I. Ottó követét, akkor előbb türelmesen végighallgatja annak kötelező szóvirágait - miszerint az ő ura, a német király lovakban, fegyverekben, vitézségben, területének nagyságában, s persze jövedelmeiben is a Föld legnagyobb hatalmassága -, majd rápirít, hogy ha mindez igaz, akkor hogyan lehet, hogy ,Átengedte országain az idegen magyarokat, akik megérettek volna a kiirtásra".

I. (Nagy) Ottó bosszúságát csak tetézhette, hogy a fricska 956-ban, tehát alig esztendővel az egyik nagy magyar kalandozó sereg fölött aratott augs- burgi diadala után érte, melyről a vesztfáliai Corvei kolostorában dolgozó szász Widukind így áradozott: J.ly nagy győzelem kétszáz év óta nem örvendeztetett meg egyetlen királyt sem".

Derűs, színes, mozgalmas élet zajlott a Córdobai Kalifátus városaiban. A gra- nadai Abu Hamid keletnek tartott, s bizonyosan száz- és ezerszám indultak mások is. Mentek szerencséjüket kóstolgató kalandorok, rablók és kalózok, szent emberek, aszkéta hittérítők, zarándokok. Ibn Battúta mekkai zarándoklatra készült, végül a kínai császárvárosba, majd Szudánba és Maliba is eljutott. Mentek szufi (misztikus) költők, felkerekedtek a távoli városokban költői párbajra készülők, útra keltek híres orvosok, kézművesek, párjukat ritkító mesterek, újra és újra vitorlát bontó kereskedők. (Akik a kor szokása szerint a szembejövő hajót, ha mód kínálkozott, nyomban kifosztották, vagyis olykor maguk is kalózokká lettek.) De nemcsak mentek, hanem jöttek is. Fát, szőrmét, bőrt kínáló kereskedők Francia- és Németfóldről, gabonával rakott hajók Szicíliából, írók, tudósok, iparosok, művészek a messzi Egyiptomból és Arábiából.

Vannak kivételes pillanatok, amikor némely szűkebb vagy tágabb területen az élet, a létezés minősége ugrásszerűen megváltozik, és visszapillantva úgy érezzük, akkor és ott, a szerencsés pillanatban még az ég is felragyogott. Téli szürkeséget nem ismerő mediterrán kék ég boltosodik képzeletünkben Aquincum s a római Pannónia provincia fölé, ilyennek látom a normannok XI. századi Szicíliai Királyságát (mely a viking, arab, bizánci kultúra elemeit ötvözte mesébe illőn, szerencsésen egybe) s ugyanilyen csodálattal gondolok Mátyás Jbeata Ungheriá”-jára vagy Báthory és Bethlen négy vallást tisztelő, a reneszánsz, az ortodoxia, s az iszlám határán egyensúlyozó, XVI-XVII. századi magyar-szász-román Erdélyére is. (Lám, a végek, a végek! Mi lehet e széles föld felett szebb dolog?)

Hispánia történetében ilyen felfénylő időszak volt Córdoba néhány évszázada is.

Az antikvitás öregedő törzsébe oltott fiatal iszlám.

Elszigetelődve egy kicsit Afrikától is, melyhez klímája és domborzata oly hasonlatossá teszi, de elszigetelődve a frank-germán Európától is. Mindkettő, de egyik sem egészen. Ez a görög-latin filozófia, bölcselet, tudomány és tech453