Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 5. szám - Czakó Gábor: Ádáméva
CZAKO GABOR Adáméva 2002. július 21. Hogy miért éppen ez a dátum merült föl az emlékezetében? Ki tudja? Viharzottak agyában az emlékek, a tervek, az elszenvedett sértések és az elképzelt visszavágások, akár a saját örvényét kergető forgószél. Talán valamelyik fogadalmának a napja lehetett ez a bizonyos 2002. július 21? Az ezer közül az egyik. Hogy, mondjuk, 2002. július 22-től kezdve búcsút mond pohárnak, eldobja a cigarettát, levágatja szakállát, kibékül anyjával, vagy valamelyik elhagyott feleségével, kihozza fiát a lelencből, könyvét végre befejezi... Ámde annyiszor esküdött már meg magában, a tanszéki kollégák, sőt a Három Réce, a Vadkakas, meg a Szelíd Kobra közönsége előtt, hogy eskü- véseit már az ivócimborák sem tartották számon, holott ők voltak a szószegések első haszonélvezői. Természetesen alkoholista volt — lépést kellett tartania kortársaival. Legföljebb azzal rítt ki közülük, hogy füvet nem szívott a konyakhoz, és gyógyszert sem szedett mellé. Őt magzat korában egészségesre és okosra programozták, ám az okossággal - sajnos - együtt járnak bizonyos, előre nem látható hajlamok. Például kivehették volna belőle az alkohol lebontását intéző enzim termeléséért felelős gént; hanem a kocsmakerülés erősen korlátozza a kapcsolatteremtő képességet. Az okosok pedig maguktól is gyakran keresik a magányt — mi lesz a karrierével kellő kapcsolati tőke nélkül? Időközben kifejlődtek finomabb génbabráló technikák, negyven éves botfülűekből is faragtak zeneszerzőket, de ő egy nyelvzseni-igazításon túlmenően nem piszkáltatta magát. Bár ne tette volna. Rendszerint már azelőtt, mielőtt fölmerült volna a kérdés, ő előre kihirdette: alkoholista vagyok. Kész. Önként vallom be, ti ehhez már semmit sem tehettek hozzá. A nyilatkozat - akár egy sajtóközlemény - pótolta a töredel- met: szóvivői megrendülés. Sőt, szentesítette a tényvalót: a szó elhangzik, és passz. A beszéd az emberiség egyik legnagyobb kincse - az inflációval egyenértékű találmány. Természetesen részeg volt józanon is, mielőtt reggel egy nyelet konyakkal megnyugtatta volna vonagló vegetatív idegrendszerét. Ezután — ha órát kellett tartania - erősebb napjain megtartóztatta magát ebéd utánig. Az ébredési kortyot az élet vizének nevezte. Az élet vize haladéktalanul kibocsátotta magából az élet páráját, magába göngyölve a tegnapi ködöt, a tegnapelőttit és száz héttel előbbit, s mindez együtt szőröstül-bőröstül elnyelte a lelke mélyéről fól- szakadó kellemetlen emlékeket, gondokat és oktalan reményeket, meg ami 387
