Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Tóth Péter: Szombathelyi tudós tanárok 2.
1950-ben rövid időre internálták. Rendtársai a premontrei rend feloszlatása után, a szétszóratás idején is elöljárójuknak tekintették. Tudományos működésének jelentős hányada a mai napig kéziratban maradt. Mindig tanulságos, ha egy jelentős tudósra olyan tanítványa, kollégája emlékezik vissza, aki a száraz életrajzi adatokon vagy a tárgyilagos értékelésen túl közvetlenebbül is meg tudja idézni tanárának, munkatársának szellemiségét. Kálmán Lajos ilyen feladatra vállalkozott eredményesen, amikor Náray-Szabó István (1899-1972) alakját és tevékenységét az olvasók elé tárta. Emiatt ez a kötet legszemélyesebb, a közvetlen emlékeket, szavakat, szokásokat is felelevenítő írása. A szerző élményeit másoktól idézett vallomások, visszaemlékezések egészítik ki. Természetesen ez a tanulmány sem nélkülözi az objektív életrajzi tényeket, és nem hagyja szó nélkül a tudományos életmű társadalmi környezetét sem. A szombathelyi származású Náray-Szabó István - a korábban említettekhez hasonlóan - a premontrei gimnáziumban szerezte meg első természet- tudományi élményeit. Figyelme ekkor fordult az ásványok felé. Vegyésznek tanult, mérnöki diplomáját 1922-ben vette át. 1926-ban doktorált; ekkor már komoly tudományos dolgozatokat jelentetett meg. Ösztöndíjjal utazott Berlinbe (1926-1928), majd Manchesterbe. A szerves kémia legnagyobb tekintélyeivel (akkori és leendő Nobel-díjasokkal) került kapcsolatba. Kutatásaival a kristálykémia egyik megteremtőjévé, Európa-szerte számon tartott tudósává vált. Hazájától eközben sem szakadt el, 1930-ban Szegedre tért vissza. Elektrokémiai kísérleteit Bay Zoltán intézetében végezte. 1938-tól a budapesti József Nádor Műszaki Egyetem katedrájára került. Diákjai, munkatársai nemcsak az eredeti gondolkodót, hanem a bátor humanistát is tisztelték benne. Budapest ostroma idején súlyosan megsebesült, felépülése után töretlen akarattal folytatta munkáját. 1945. május 30-án az MTA levelező tagjává választották. Reményteli pályáját a politika durva beavatkozása törte derékba; a Magyar Közösség ellen indított koncepciós per áldozata lett. 1947-től 1953-ig tartották fogva. Akadémiai tagságától megfosztották (csupán 1989-ben rehabilitálták). Kiszabadulása után számos szakkönyve és tudományos dolgozata látott napvilágot. 1990-ben posztumusz Széchenyi-díjjal ismerték el korszak- alkotó felfedezéseit, példamutató tanári és tudósi munkáját. A kötetben szereplő biográfiák tudományos értékét növeli az a 408 tételes válogatott irodalomjegyzék, amelyet dr. Köbölkuti Katalin állított össze. Ebben a tudós tanárok önálló vagy társszerzős könyvein kívül a fontosabb tudományos és ismeretterjesztő írások, illetve a szerzőkről szóló méltatások, ismertetések is szerepelnek. Az ízléses kiállítású, jól tagolt, áttekinthető könyvet Sellyéi Tamás Ottó tervezte. Mindössze azt sajnálhatjuk, hogy a kötetben szereplő képek elhelyezése esetleges, nem mindig szerencsés. (Szerkesztette Köbölkuti Katalin, Szombathely, 2002. 218 oldal) 379