Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 4. szám - Tóth Péter: Szombathelyi tudós tanárok 2.

irigylésre méltó elfogulatlansággal, tárgyi tudással ír. Nem idealizál, ugyanakkor meggyőzően érvel az építész életművének leértékelőivel szemben. A szerző áttekinti Wälder életének legfőbb eseményeit a származástól az iskolákon keresztül az egyetemi katedráig és a képviselői szerepig, illetve a méltatlan utóéletig. Érzékelteti a családi miliőt, tárgyszerűen jellemzi a politikai és művészettörténeti hátteret. Ez azért is fontos, mert egy építészmérnök kiszolgáltatottja és kiszolgálója is lehet a kor ízlésvilágának, stíluseszményének. A hatalom nem csupán megrendelőként, hanem esztétikai értékek előírójaként is felléphet. A Trianon utáni társadalmi berendezkedésnek és a kor építészetének összefüggései így válnak nyilvánvalóvá.

Wälder Alajos építész a kiegyezés utáni évtizedben telepedett meg Szombathelyen. Hauszmann Alajos munkatársaként szerzett magának megbecsülést és újabb megrendeléseket. A vasi megyeszékhelyen alapított családot; 1884-ben itt született meg fia, Gyula is. A gyermek a premontrei gimnáziumban kezdte meg tanulmányait, diákéveit Budapesten folytatta. Apja nyomdokain indult tovább. Steindl Imre, Hauszmann Alajos és Schulek Frigyes tanítványa volt a Műegyetemen. Diplomájának megszerzése után itáliai ösztöndíjban részesült. Hazatérését követően sorra kapta a megtisztelő felkéréseket. A Műegyetemre hívták előbb tanársegédnek, majd adjunktusnak. Az antik építészet mellett leginkább a barokk kor művészete foglalkoztatta; Pozsony, Nagyszombat, Eger templomait és lakóházait tanulmányozta. Számos építészeti pályázaton szerepelt eredményesen. 1923-ban egykori professzorának, Nagy Virgilnek a tanszékét bízták rá. Nemzedékeket nevelt az ókori művészettörténet ismeretére és szeretetére. Egy ideig intézményének rektora (1930-1932), majd dékánja (1938/39) lett. Életének utolsó éveiben politikai szerepet válllalt. Mérnökként budapesti és vidéki középületek tucatjait tervezte. Iskolák, bankok, közművelődési intézmények, lakóházak őrzik emlékét Szombathelytől Miskolcig, Egertől a budapesti Madách térig. Balogh Péter az építész szakemberek biztonságával és az ismeretterjesztők közvetlenségével vázolja és minősíti ezt a tekintélyes életművet. Véleményem szerint Balogh Lajos dolgozata mellett ez a kötet legszínvonalasabb tanulmánya.

Pákay (Pauer) Arnold (1885-1968) tanári és tudósi pályafutását Balogh Lajos és Kovács Imre Endre értékelte. Pauer minden tekintetben a Monarchia gyermeke volt. Zágrábban született az úgynevezett boldog békeidőben. Az ottani lutheránusok német nyelvű iskolájában tanult horvát és magyar környezetben. A nyári szünetek egy részét munkácsi rokonainál töltötte. Családja 1895-ben költözött Szombathelyre. Itt lépett be a premontrei rendbe. Tanulmányait Jászón és Pesten folytatta. Párhuzamosan végezte a Pázmány Péter Tudományegyetemet és a teológiát. Földrajzból, természetrajzból, továbbá magyar nyelv és irodalomból szerzett középiskolai tanári oklevelet. Pappá szentelése után 1909-től 1947-ig tanított a szombathelyi premontrei gimnáziumban. Egy időben a természetrajz tanulmányi felügyelője is volt. Az oktatáson kívül számos rendi feladatot látott el: előbb házgondnok, helyettes házfőnök, végül házfőnök lett. Részt vett a Vasvármegyei Múzeum munkájában is. 1932- től ő a természetrajzi tár őre. Egész sor társadalmi megbízatásra kérték fel: tagja volt többek között a Vasi Szemle szerkesztőbizottságának, a város iskolaszékének, továbbá Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete elnöki tanácsának. A második világháború után súlyos megpróbáltatások érték;

378