Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Tóth Péter: Szombathelyi tudós tanárok 2.
vállalt: 1884-ben Szombathely országgyűlési képviselőjévé választották. Megbízatásáról 1887 tavaszán mondott le. 1894-ben a gimnázium új szárnyának avatásakor Eötvös Loránd köszöntötte „mindazért, amit ezen iskoláért régóta tett, s azért a sok szépért és nagyért, amit most művelt”. A győri származású Edelmann Sebő (1853-1921) pályaképét Kovács László rajzolta meg. Edelmann a vizek városában kezdte meg iskoláit. A bencés gimnáziumból magántanulóként került Szombathelyre; itt érettségizett 1873- ban. Ezt követően teológiai és természettudományi tanulmányokat folytatott. 1876-ban pappá szentelték. Nem szakadt el a pedagógiától: előbb Keszthelyen, aztán Szombathelyen tanított számtant és természettant. (Gimnáziumának ebben az időben Kunc Adolf volt az igazgatója). A fiatal tanárt elsősorban a vegytan, a matematika és az optika érdekelte. Sokoldalúságát jellemzi, hogy tizenkét évig ő volt az ifjúsági dalárda vezetője. A tanítás mellett vállalta a gimnázium könyvtárának és természettudományi szertárának vezetését. Mindkettőt tevékenyen bővítette és rendszerezte. 1883-ban doktori szigorlatot tett; ez idő tájt vették fel a Királyi Magyar Természettudományi Társulatba. Nemzetközi elismerését jelzi, hogy 1884-ben, Kunc Adolffal együtt az Astronomische Gesellschaft tagjává választották, később a bécsi és a berlini elektrotechnikai egyesületnek is tagja lett. Tudományos publikációi és tudomány- szervezői munkája mellett nem szakadt el a gyakorlati feladatoktól sem: fontos szerepet játszott Szombathely villamosításában. A fiatalon elhunyt kutatók közös tragédiája, hogy „tele bőröndéi” távoznak. Tervek, befejezetlen tanulmányok, félig megoldott tudományos kérdések maradnak hagyatékukban. A celldömölki származású Gáyer Gyula (1883-1932) minden joggal közéjük tartozik. Balogh Lajos példamutató gondossággal és alázattal írt róla tanulmányt. Dolgozatának 241 tételes jegyzetapparátusa (némelyik jegyzet elhagyható lett volna) önmagában is tekintélyt parancsol; szinte egy későbbi monográfia lehetőségét ígéri. A jól tagolt pályaképből egy sokoldalú tudóst ismerhetünk meg. Gáyer a szombathelyi diákéveket követően a pesti egyetem magyar-latin szakán kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Egy szemeszter elvégzése után a jogi fakultásra iratkozott át. Érdeklődése azonban a botanika felé is vonzotta. A kolozsvári egyetemen Borbás Vince növénytani előadásainak volt szorgalmas hallgatója. 1907-ben szerezte meg a jogi doktorátust. Joggyakorlatának letöltését követően a bírói pályát választotta. 1915-ben nevezték ki törvényszéki bíróvá. Az igazságszolgáltatás jelentette számára a hivatást. Személyiségét erkölcsi erő, beleérző képesség, mértéktartásjellemezte. Sokak számára volt követendő példa. Bírói munkája mellett is hű maradt a botanikához. Szenvedélyesen járta, fürkészte a természetet; különösen a növényrendszertan foglalkoztatta. 1925-ben magántanári ha- bilitációt szerzett a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen. Előadást is hirdetett a Tisza-parti városban, de családja, munkája Vas megyéhez kötötte, a fárasztó utazások miatt az egyetemi kurzusok egyre ritkábbá váltak. Kunc Adolfhoz és Edelmann Sebőhoz hasonlóan ő is kivette részét Szombathely arculatának formálásából. Részben neki köszönhető, hogy megkezdődött a vasi megyeszékhely utcáinak tervszerű fásítása. A méltató írások, megemlékezések egyik veszélye az aránytévesztés. A provincia szülöttéről szóló könnyen lép a provincializmus csapdájába. Wälder Gyula (1884-1944) életéről és mérnöki, tanári munkásságáról Balogh Péter 377
