Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Kárpáti Tünde: Kilencvenöt év Ördöge
zonyos pontjai is azok lehettek, mivel Szász Károly 1939-es drámatörténetében épp e „vádakkal” szemben érezte védelemre szorulónak Molnárt, amikor ezt írta: „A kritika arra is rámutatott, hogy az író itt idegen indítékokat, külföldi darabokban már szerepelt mozzanatokat is felhasznál - ez azonban nem csökkenti a darab érdekességét”21. Az ördög azonban mindenféle párhuzamos motívumok kimutatása ellenére (vagy éppen ezért) is óriási sikerrel vette az akadályokat nem csak a magyarországi, de a következő évtől, 1908 januárjától az olaszországi (torinói), februártól a bécsi, márciustól a berlini, májustól a varsói és augusztusban már a New York-i színházak színpadain is. Majd később Európában szinte mindenhol. Mint tudható, világsikerét valójában egy véletlennek köszönhette. A híres olasz színész Eremete Zacconi éppen Magyarországon vendégszerepeit, amikor Hegedűs Gyulával a főszerepben Az ördög ment a Vígszínházban. Zacconi valójában színészkollégájára volt kíváncsi, ám végül a darabbéli óriási színészi lehetőség ragadta meg. S ezen a ponton érdemes egy pillanatra meg- állnunk. A szakirodalom ezen anekdotával kapcsolatban sem a század elején, sem később nem jegyzett meg és emelt ki egy fontos momentumot: Az ördögöt egy színész fedezte fel. Miért van ennek olyan nagy jelentősége? Mert annak a későbbi recepcióbéli vélekedésnek látni benne gyökerét, amely szerint Molnár darabjainak mindmáig elévülhetetlen érdeme a kiemelkedő színészi alakításra lehetőséget nyújtó szerepformálás. Ezt a később gyakran ismételgetett dramaturgiai fogást a kortárs bírálók még nem vették észre, de a szerepben rejlő lehetőséget egy színészfejedelem azonnal felismerte. Noha jelen tanulmányom a Molnár-darabok magyarországi fogadtatástör- ténetével foglalkozik, Az ördöggel kapcsolatban nem lehet nem szót ejteni világsikerének méreteiről, már csak azért sem, mert ezen adatok által a későbbi kritikák bizonyos kijelentéseinek (pl. a Molnár-dramaturgia iránt rajongók elfogult dicshimnuszainak, az irigység erős bírálatba hajló elfajulásainak) gyökerei világosabban rajzolódhatnak ki. Zacconi több mint tizennégy évig játszotta az Ördögöt, több mint négyszázszor. Egy 1921-es interjúban22 Molnár maga számolt be Az ördög példátlan európai sikeréről, eszerint „Európában körülbelül mindenütt előadták Az ördögöt. Holland, angol, román, cseh, német, olasz, orosz és finn színpadokon. Könyvalakban is megjelent ezeknek az országoknak a nyelvén. Legrosszabbul járt Spanyolországban, ahol Madridban csak kétszer került színre mindössze. Itt megbukott. Londonban közepes sikere volt, leginkább Németországban és az északi, skandináv államokban szerette meg a publikum. Párisban tizennégy év után most került színre előszói’. ... Bécsben tavaly hatvan előadása volt és ma is állandóan játsszák. Mikor negyedévenként megkapom az elszámolásaimat, mindig 10-15 új színpad akad, ahol előadják. ... 200 német, 364 amerikai, 43 olasz és 32 magyar színpadon játszották tizennégy év óta Az ördögöt. Más országból nincs pontos kimutatás. Gondolom, 800 színházban kerülhetett színre összesen.” Tudomásunk szerint azóta sem járt ekkora sikerrel egyetlen magyar dráma sem külföldön. Persze, a siker nem egyetlen fokmérője - ha fokmérője egyáltalán bármilyen mértékben is - egy darabnak. S hogy ez mennyire így van, mutatja azt Az ördög fogadtatásának későbbi magyarországi története. A darabot új betanulással 1929. április 5-én (rendezte: Hegedűs Tibor) mutatta be ismét a Vígszínház, Vörös Géza díszleteivel. (A díszletről a premier 368
