Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 4. szám - Kárpáti Tünde: Kilencvenöt év Ördöge

Bécsy Tamás 1992-es Az ördög elemzése18 révén visszaszivárgó — felvetés. Elsőként a Budapesti Szemle kritikusa tett arról említést, hogy ez a vígjátéknak nevezett darab valójában nem is vígjáték, hanem „egy drámai mű, amelyből hiányzik minden drámai élet”. Jól látta a mű drámaiságát a kritikus. Ha le- hántjuk a textusról a szellemességet, egy mély emberi dráma váza marad belőle: egy házasságtörés drámája. S épp ebből kifolyólag műfaja továbblendül és a drámai műnél sem áll meg, hanem eljut egy „modern moralitásig”, „amilyeneket a középkori szerzetesek szoktak gyártani s ezektől csak abban különbözik, hogy modern életviszonyokra van alkalmazva”19.

A darabnak a moralitás műfaja felé való közelítését részben más korabeli kritika is észlelte, amikor annyi szót ejtett a főalak erkölcsiségéről, ám a maga lényegében mégsem értette meg és ismerte fel. A darab drámai alapvonulatára 1916-ban Ratkovszky is ráérzett, amikor arról írt, hogy „ahol a helyzet adta komikumon nevetünk, ott tulajdonképpen saját magunkat, a magunk fonákságát nevetjük, de ez síró nevetés és megdöbbentően szatirikus mosolygás”20.

Bécsy Tamás műfajtani szempontból elődeitől nagymértékben más eredményre jutott, mikor - a jól megcsinált darabok” közé sorolva - Az ördögöt csel vígjátéknak definiálta. Okfejtése azonban ugyancsak elfogadható. 0 abból a felismerésből indult ki, hogy Molnár az ebbéli darabjaiban mindig kijelöl szereplői közül egyet, akivel aztán végigvezetteti az egész cselekményt, s aki a kiinduló helyzetben a befogadóban a jó vég utáni vágyakozást kelti. Ezt követően pedig minden- (csel)t megtesz ennek elérése érdekében. (Ebből a dramaturgiai megközelítésből Molnár elődeit nem is annyira a jól megcsinált darabok” szerzőiben, mint sokkal inkább a komédia műfajának őseinél, Plautus- nál és Terentiusnál kell keresnünk.) Mindkét - a darab műfajiságát boncoló - kritikai vélekedés helyesen mutat rá a lényegre: vígjátéknak mindössze az arisztotelészi értelemben nevezhető a darab - amennyiben a vígjáték alapvető ismérvének a rossz kezdés utáni jó vég elérését tekintjük. Különben sokkal inkább egy kérdés pszichológiai megközelítése a darab, semmint szokásos vígjáték. Ez az újdonsága is jelenthette, hogy oly népszerű volt nemcsak itthon, hanem külföldön is.

Külföldi hatásában nem kis szerepet játszhatott az is, amire egyik korabeli bírálója, Rajka László hívta fel a figyelmet. Tanulmányában más, külföldi írók által írt darabok bizonyos motívumait felidézve mutatott rá arra, hogyan próbált meg Molnár régi motívumokat új tartalmakkal bővíteni. Rajka ezen felismerése a későbbi recepciónak szinte alaptételévé vált. Más, későbbi darabjaival kapcsolatban is minduntalan külföldi drámaírók műveivel próbálták párhuzamba állítani a Molnár-darabokat (A testőrt nem csak Anatole France: A mi asszonyunk bohóca, de Ludasi-Gans: Frauentreue című darabjával is ro- konították, a Marsallt Schnitzler: A zöld kakadu című drámájával. Az Üvegcipő Irmájának alakján Hauptmann: Hanneléje nyomát vélték felfedezni. Az Úri divatot Bataille: Poliche, illetve Fulda: Dummkopf című darabjához hasonlították. AHarmónia című darab harmadik felvonását Shaw: Candida című darabjának harmadik felvonásával állították párhuzamba. A Valakin Brecht: Egy fő, az egy fő darabjának hatását vélték látni. Molnár életében Magyar- országon a legutolsó ősbemutató A császár című színmű volt, amit Maugham: Színház című művével rokonítottak.), olyannyira, hogy az ehhez hasonló megjegyzések már szinte vádakként hangzottak, ahogy Rajka tanulmányának bi367