Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Kárpáti Tünde: Kilencvenöt év Ördöge
KÁRPÁTI TÜNDE Kilencvenöt év Ördöge Molnár Ferenc Az ördög című vígjátékának magyarországi fogadtatása Az ördög 1907. április 10-i vígszínházi bemutatója nem az első' premier volt Molnár Ferenc színházi életében. Túl volt már ekkor öt - általa fordított, magyarított és mondhatjuk: molnárosított - francia operett Magyar Színház-beli, Fővárosi Nyári Színház-beli és Király Színházi, valamint kilenc bohózat és négy vígjáték - többnyire vígszínházi - bemutatóján, só't két saját bohózatának -A doktor úrnak és a Józsinak — ugyancsak vígszínházi premierjén is. A szerzőt - akit drámaírásra Beöthy László, a Nemzeti Színház direktora biztatott - és első két darabját kortársai többsége igen pozitívan fogadta. Már első bohózata nagy reményeket keltett többek között a Vígszínház igazgatójában, Jób Dánielben, aki Molnár tehetségét látva még sok nagy és maradandó értékű dráma íróját látta benne.1 A Nyugat híres-hírhedt kritikusa, Ignotus ugyanúgy a korlátlan fejlődés lehetőségéről írt a Vígszínháznál felbukkanó és annak stílusforradalmából később nagy részt vállaló Molnárról.2 A kortárs kritikusok az angol humor groteszkségével kigondolt mesebonyolítás és szerkezeti felépítés mellett azért a tipikusan pesti miliőért - és annak karikatúrájáért - is rajongtak, amit Molnár lekottázott ezekben a bohózataiban. Ehhez a két pályakezdő bohózathoz képest következő darabja, Az ördög című háromfelvonásos vígjátéka, merőben új hangot hozott drámaírói ouvre- jében. Szakítva a bohózat műfajával, a „nemesebb” vígjáték és egyben a világ meghódítására indult e másfél év alatt elkészített darabjával. (A nagy igénynyel készített vígjátékkal kapcsolatos erőfeszítésekről nemcsak Halmi Bódog számolt be: „Két héttel Az ördög bemutatója előtt beszéltem vele a Royal kávéház egy kis zugában, amidőn agyonsápadtan és -gyötörten, kimerültén, szinte elzsibbadtan mondta: »most kihoztam mindent, ami bennem van, és győzök vagy belepusztulok«...”3, de Pintér Jenő is: „A könnyedén pergő darab nehezen készült. Áz író hónapokig dolgozott rajta, ismételten átírta szövegét, még a színházi próbák alatt is folyton simított egyes részein.”4) Az 1907. április 10-i premier és az ezt követő 244 előadás a Vígszínház életében eddig soha nem látott sikert hozott. Az eddigi legmagasabb előadásszámot elérő, 1901. február 8-án bemutatott Herczeg Ferenc-darab, az Ocskay brigadéros is csak 190 estet tudhatott magának. Nem csoda hát, ha hallatlan mennyiségű kritika tárgyává vált az új Molnár-vígjáték, s az sem, hogy a Molnár-darabokról eddig többnyire egységes véleményeket hallató kritika e darabjával kezdődően megosztottá vált (olyannyira, hogy ez a megosztottság aztán szinte pályája végéig elkísérte). 363
