Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Márfai Molnár Miklós: Az imaginárius olvasó
MÁRFAI MOLNÁR LÁSZLÓ Az imaginárius olvasó A FÜLEP-HAGYATÉK KÖNYVTÁRÁRÓL Fülep Lajos a XX. századi magyar kultúra azon alakjai közé tartozik, akik elismerten igényes, válogatott személyes könyvgyűjteménnyel rendelkeztek, de kivételnek számít köztük abból a szempontból, hogy a gyűjteménye fenn is maradt, a tulajdonos halála után nem kallódott el, illetve nem semmisült meg a második világháborúban, mint mondjuk Márai Sándor, vagy Hamvas Béla könyvtára. Fülep hagyatékának könyvtára tehát még tartalmazza azokat a köteteket is, melyeket még a XX. század eleji Budapesten, Párizsban, Londonban, Firenzében, Rómában kezdett gyűjteni, és amelyek elkísérték őt a több éves külföldi tartózkodás után Budapesten a Logodi utcába, majd a negyedszázados dél-magyarországi lelkészi szolgálatba (Baja, Medina, Zengő- várkony), végül a Széher utcai villába, ahol Fülep Lajos életének utolsó három évtizedét töltötte. Fülep halála után kéziratait és könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémián helyezték el, az előbbi az Akadémiai Könyvtár kézirattárában, az utóbbi pedig az Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézetének könyvtárában nyert végleges otthonra. Az 1971-es átvételkor a Fülep könyvtáráról készített jegyzék több mint 4000 tételt tartalmaz. Magánkönyvtárként ez nem jelentéktelen mennyiség, bár ha figyelembe vesszük, hogy magába foglalja a különlenyomatokat és a több száz darab folyóiratot, akkor - Fülep legendásan széleskörű tájékozottságát és a könyvek iránti vonzalmát is figyelembe véve - nem tűnik különösen soknak. Az életrajzi vonatkozások azonban segítséggel szolgálnak, hiszen tudjuk, hogy Fülep élete utolsó negyedszázadában rendszeresen és módszeresen elajándékozta fiatal barátainak, művészeknek, kutatóknak könyvtára egy részét. Ez a hiány tetemes mennyiséget jelenthet, bár valószínűleg nem lehet pontosan felbecsülni, mennyit. A korabeli visszaemlékezések és a könyvtár átvételkori elrendezésnek és mennyiségnek megfelelő állapota szerint elsősorban a magyar nyelvű szépirodalom hiányzik a könyvtárból. Ennek alapján inkább tehát az lehet számunkra érdekes, hogy mi az, ami mégis megmaradt az állományból, amitől Fülep mégsem akart megválni, miközben könyveinek egy részét módszeresen elajándékozta, illetve milyen nyomok, utalások találhatók a hagyatéki könyvtár példányaiban, amelyek az egykori olvasóra, Fülep Lajosra engednek következtetni? Természetesen nem áll szándékunkban valami egykor volt „olvasói tudatot” kikövetkeztetni, az ezredforduló utáni szellemi közegben naivitás lenne ez a vállalkozás, és legjobb esetben is csak valami parttalan pszichologizálásba 354
