Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 4. szám - Veress Miklós: Mindenért egészen

A távolságtartás: a birtokló vágy, mely a végül hirtelenné válótól úgy különbözik, hogy már sejteti a kiábrándulást is, azt a szomorúságot, mely voltaképpen minden igazi - emberállati - szeretkezést követ:

)rÉs lettem volna gyermek, gyermekded, hogyha ölellek, úgy öleljelek.

Hogy mit szerelem csak sokára ad, halljam már most vigasztaló szavad. Fi a lánytestvért - úgy öleltelek, ős vágy ízével enyhítve a bűnt, így aludtam el - leghűbb kedvesed, mire az első éj tovatűnt. ”

Férfinak és nőnek ez az állandó metaforizmusa - ez is valamiféle „mozgó világ” — jellemzi Illyés Gyula költészetét akkor is, ha ezt a szerelmi versét sosem tudja fölülmúlni, mert a sorokból kihallhatóan nem a pillanat a meghatározója párválasztásának, hanem az állandóság.

Az Éden elvesztésének közvállalása ez, s Illyés nem habozik - mint férfi - olyat keresni e gyönyörűség után sem, akiben jobban kiteljesedik mindaz, amire igazából vágyik. Olyasmire, ami nem egy-két évre, hanem (mindig félve- félt) haláláig meghatározza sorsát. A megtalált társ nevét azonban éppen ezért nem írja le versei fölé soha többé. Holott legalább oly tágra nyílt szemmel néz rá, ámulattal, mint amaz, távol, nehéz időkben:

„Minden asszony mögött te állsz. Mosolygok.

Szépségeddel te sütsz át rajtuk.

Tőled világosidnak s lesznek olymód fényedtől üresek, mint ablaküvegek,

Te vagy a napjuk.”

Még hamarább - mikor így vélekedett: „Vénen újra, újra így lesem, / mi zeng fal, leglentebbről, a szívemből’’ - írta a Nélküled című magány-versét:

,JVélküled, mint az olló egy fele van árvább ennél? suta a sorsom: hogy vágjak vele?

Mit kezdenék, ha te nem szeretnél?”

Illyés Gyuláról, aki oly tudatosan építette föl életét és művészetét, mint - kívülről úgy tűnt - szerelmi kapcsolatait is, nagyon nehéz volt feltételezni, hogy mennyit szenved, hiszen mindent túlszenvedett a gyanakvó utókor szerint. Az a szemérmessége, melyre neveltetése okán már céloztam, csak néha engedte, hogy gyöngeségét udvarló versekben fejtse ki, bár ezek legnagyszerűbb pillanatai társas életének, az idillnek, hogy:

350