Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Veress Miklós: Mindenért egészen
VERESS MIKLÓS Mindenért egészen 1. Előhangok Huszonhét éve lesz már, hogy a Mozgó Világ elsó' számának eló'készítése közben - rettentő izgalmak közepette - eljutottam Illyés Gyulához, kinek a címét köszönhette az addigi periodika is. Valószínűleg annak köszönhetően, hogy az írószövetség egykori elnöke, Darvas József beszélte rá a költőt: hadd legyen a fiatalok lapjának neve ez, s a már hetvenedik évéhez közeledő író úgy fogadta el az ajánlatot, hogy maga sem tudta, milyen viharok közé sodródik majd a leendő folyóirat. Gondolom, azt sem sejtette, hogy végül a KISZ KB kiadványaként fog megjelenni, vagy éppen nem. Nekem, aki az Illyés-életművet és sorsot volt alkalmam megismerni, sőt, a Bartók első megjelenése után „számizdatként” az Egy mondat-ot is, sokkal több gondom volt 1975 őszén a budapesti közlekedéssel, mintsem ezen tűnődtem volna. Az Istenhegyi útra való eljutás is olyan bonyolultnak tetszett, hogy végül is a szerkesztőségből - kivételesen, hiszen még végleges költségvetésünk sem volt - taxival mentem. Hamarébb érkeztem, sétáltam a ház előtt, hogy pontos időben csöngessek. Illyés nem egyedül várt, Flóra asszony is ott volt vele, süteménnyel és teával kínáltak. Valószínűleg már mindent tudtak rólam és szándékomról, mert arról, hogy a folyóirat élén valamilyen módon szerepelhessen a Mozgó Világ című többrészes vers, tudni sem akartak. A helyzetet még komikusabbá tette, hogy Flóra szerint ez Illyésnek az egyik leggyöngébb költeménye, s arról sem lehet szó, hogy faximilében közöljünk belőle valamely részletet. A feszültséget Illyés enyhítette azzal, hogy rám bízza: milyen formában tudom megoldani a reá való utalást, de ismeri könyveimet, tudja, hogy képes vagyok erre; s szeretné figyelemmel kísérni azt, hogy miként boldogulnak majd a harminc évesek egymagukban. Akkor döbbentem rá, hogy ezt a versét hatvan évesen írta, hiszen úgy is kezdődik a Mozgó Világ, miközben jómagam negyvenhárom évesen is a következő nemzedék publikálási gondjait akarom megoldani, tehát: úgy lépek föl, mintha valamiféle atyai módon igazgatnám a fiatalabban sorsát. Valami más is lehetett a történtek mögött, mert miután búcsúztam, a házigazda fölajánlotta, hogy elkísér a buszmegállóig, mert azt arrafelé nehezen találják. A rövid séta újabb meglepetést hozott: Illyés váratlanul közlékenyebb lett, csevegett, de úgy, mintha atyai barátságába vonna, elárulta mennyi mindent tud rólam. Igaz, mindezt köteteim fülszövegeiből, általam elfelejtett interjúkból. Mosolygott is hozzá. - Tudom, hogy téged is nők neveltek. - A nagy344
