Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon
Néhány hét múlva Óbudára megy az író. Olvasta az újságban, hogy egy ottani irodagépjavító vállalat mindennemű javítást elvállal. Szakít a maszekokkal. Egy állami cég hátha becsületesebb, kipróbálja. Idó'k során már nemegyszer gondolt új írógép vételére, de sajnos a mostanság havi ezer forint körül mozgó jövedelméből bajosan vásárolhat akárcsak egy felet is. Pocsék állapot, kétségtelen. Elérni valamit végre-valahára, még az olyan csökkent vállalkozó kedvű egyéneket is sarkall, mint ő. Csakhogy ezzel az írógéppel leküzdhetetlen akadály fekszik keresztbe már a startnál. Ebben a kérdésben, azaz helyzetben az írógép okozta hátrány lehet némi enyhítő körülmény is, felfogás dolga, de ha tárgyilagosan szemléli sorsát, nem mehet el rosszallás nélkül az egyre-másra jelentkező fordítói törekvése mellett. Csak az a különös, hogyha valaki fordításokkal akaija magát észrevétetni eredeti művek megjelentetése helyett. Ez akkora hendikep vagy óvatosság, amilyen mind a hazai, mind a világirodalomban példátlan. Délelőtti napsütés. Az író megy és cipeli a masinát. A buszmegállótól fél kilométerre esik a vállalat. Túl is megy rajta. Bosszankodik. Visszafordul. Keresi a cégtáblát és a bejáratot. Ez az. Pinceüzem, ezért ment rajta túl, meg azért, mert a házszámot sem jegyezte meg. Az ablakokon lelát a műhelybe. Odalent lámpavilág és munkálkodó sötétkék munkaköpenyek emberrel töltve a széles asztalok oldalán, aztán szerszámok és irodagépek tengere. De hol itt a bejárat? Az épület ferdére épült sarkán, ahol menet-jövet már elhaladt. Lépcsőn kell lemennie, zsúfolt irodába jut. írógépek zörögnek, nagy a zsivaj és valaki telefonál. Az író bizonytalan. Az az érzése, hogy rossz helyen jár.- Mit óhajt? Egy ötven körüli, magas homlokú férfi kérdezi az íróasztala mögül. Olyan erős a hangja, hogy még az is szemrehányóan bámul rá, aki telefonál.- Egy írógépet hoztam javításra.- Melyik vállalattól?- Nem vállalati, a sajátom.- Csak közül eteknek javítunk!- Nem tudtam. Az író felsóhajt. Cipelheti vissza a félkilométeres úton a buszmegállóig. Aztán haza Kispestre. Hullafáradt.- Nem tudna ajánlani egy olyan állami céget, ahol megjavítják a magánzókét is? Váratlanul lehalkul a férfi hangja.- Menjen ki és forduljon be a Platánfa utcába. Öt perc múlva maga után küldök valakit.- Köszönöm. Jó napot. Kint álldogál az író az utcán, és valóban öt perc múlva felbukkan a gyér járókelők között egy sötét hajú fiatalember munkaköpenyben. Az előbbi suskus után az író egy minden hájjal megkent idősebb szakit várt, és beletörődött írógépe megjavíttatásának kilátástalanságába. A hozzálépő huszonvalahány éves fiatalember azonban jót ígér. Kezet fognak.- Tokaji Péter. 30
