Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon
- Rozs László. Mind a ketten feszélyezettek. Az író talán azért, mert még sose tárgyalt üzleti ügyet utcán, talpon.- Hol nézi meg?- Menjünk talán oda a térre. Leülnek a közelben lévő kisebb tér egyik padjára. Az író viszolyog. Érthető. Egy soha nem látott valakinek adja oda az írógépét, akiről azt se tudja, hol lakik? Nagy önuralommal próbálja elhessenteni a felbukkanó viszolygós képzeteket. Leplezi, ahogy tudja. A fiatalember az ölébe veszi az írógépet.- Mi a baja? Van-e állandó lakása? Iszik-e, nőzik-e?- Minden. Meg kellene nézni a személyazonosságát.- Hogyhogy minden? Ha ez rászedi valahogy, sehol se reklamálhat. A fiatalember felnyitja a dobozfedelet. Feszélyezi az író, de azért a szeme közé mer nézni nyíltan, sőt némileg szúrósan. O is gyanakodik? Ez úgy látszik, kölcsönös.- Ferde a hengere és hámlik, egy.- Látom. A tér jellegzetes budapesti közterület sűrű lombú fákkal. Magas lakóházak szegélyezik mindenfelől. Akkora, hogyha körbefutná valaki, alig lihegne tőle, még ebben a kezdődő hőségben is. Most jóformán üres. Ez a fiatalember még mindig feszélyezett. Azt is hiheti az íróról, hogy a cégvezetés beugrató bérence, a fusizók lebuktatására.- Az a-betűkar törött, kettő. Nem mozog a kocsija, három. Hibás a szalagváltó, négy. A fiatalember mindent ellenőriz.- Nem mondom, jól le van strapáivá. A tér közepén egy nagy homokozó. Tenyérnyi tó, amelynek megdermedtek szélfújta szőke fodrai. Két kölyök mászik benne egymás nyomában négykézláb. A nagyobbikön kék atlétatrikó. A fiatalember még mindig ridegen mosolyog, késélesen.- Uram, amin én ezzel keresztülvánszorogtam! Az író elmeséli a javítások történetét, kissé drámaian, de kertelés nélkül. Hogy csapták be, mennyit fizetett esetenként. Azért őszinte — tőle telhetőén -, hogy meghassa a fiatalembert.- De egye fene: kerül, amibe kerül, csak használhassam.- Milyen márka? Változatlanul bizalmatlan.- Valami olasz. Három kezdőbetű a neve. Na... öö... várjon, majd mindjárt eszembe jut. Itt van a nyelvemen. Nem messze tőlük pingpongasztal. Néhány nagy kődarab meg tégla pótolja rajta a hálót. Egy sötétruhás, fiatal szőke lány és egy csupasz felsőtestű legény ütögeti a fehér kaucsuklabdát. Elég gyakorlatlanok. Minden ütésükre leesik a labda az átelleni oldalon. Az írónak nem jut eszébe a masina neve. 31
