Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Viola József: Gúzs az íróasztalon

Kis ideig dobol az írógép oldalán az ujjaival, aztán pattogni kezdenek a billentyűk a gépbe dugott papírlapon. Nem csák zájártálom Jó cím. Ez á legkevesebb és á legtöbb, áz egyetlen és á számtálán: elindulni érte indulát nélkül, mint kétlábon forgó rádár, kiszűrni és megtálálni á jelzést á zárlátos húsbán. Eredeti szó ez a húsbán. Izgalmasabb, mint a Katona Bánk bánja. írni kellene egy modern tragédiát egy maszek hentesről „Hús bán” címmel. Ez á legkevesebb és á legtöbb, áz egyetlen és á számtálán: ázt, akit á szélrózsá mindenfelől Zamatos nyelvjárásízű szavak. Emlékeztetnek a székely ápámfélékre. Mi lenne, ha meghagyná a fölös ékezeteket? Újfajta költó'i nyelv születne. Tovább gépel. egyszeri Mit gépelt? Micsoda szó ez? A fene egye meg, egymásra gépelte a betűket! De miért? Miért?! Mert elakadt a kocsija, az istennek se megy tovább. Már megint viheti javíttatni. Azzal a kis fogaskerékkel lesz baj újfent, amit nem egyszer rakott a helyére ő is, ha kiesett. Na de miért nem megy tovább?! Csak értene hozzá egy fikarcnyit! Ezzel az írógéppel lehetetlen az irodalmi tevékenység. Ezzel alkotni?! Ha van még egy író a világon, akinek ilyen katasztrofális az írógépe, meg­eszi az íróasztalát. így: szárazon és szuvasán. Nézi a papírlapot. Nézi az írógépet. Az arcára redőket hasít a töprengés. Nem csák zájártálom Annyi ereje sincs, hogy egy szerpentin-tekervényes kocsis-naturalizmus­sal könnyítsen magán. Ki ez. az írógép? Nem szimpla tárgy, az biztos. Sors vagy mégis a szubjektum tehetetlen­sége? Van, amikor a sors: sors objektiven. De többnyire az ember tehetetlen­sége a sors, vagy a türelmetlensége, a mohósága, vagy a szubjektum gátlás­talan burjánzása, akár kirobbanó, akár befullató irányzattal. Aki várni tud, türelmes netán, mértékletes, tehát önuralma van, lecsökkentheti a sors túl- tengését, amely az előbb felsoroltakból adódik, a szubjektumtól függetlenül keletkező működésekre. Akkor jóformán megszűnik a sors. Marad egy-két ha­láleset, háború, nyugdíjazás és írógép. Az író a bal tenyerébe támasztja a homlokát. Jobb keze középső ujja az íróasztalt pöccentgeti másodpercenként egyszer, ha az órájára pillantana, el­hűlne, hogy milyen pontosan. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom