Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 4. szám - Déri Balázs: Az asszonyok palotája; Philemon és Baucis Bengálban; Asszám; Az Isten hegei (versek)

hogy felejteném, a várvédők kirohanását hogy felejteném? A dzsaina-templom csengőit, a Gázló-készítők három ékkövét hogy felejteném?

És az istenimádó özvegyet,

ahogy a Hercegnő temploma előtt ül,

hogy felejteném,- három év múlva már csak motyog, amikor fölébred, összeüti a csengőket, szótlanul int, hogy ne fényképezzem -, a bástyákat, a győzelmi tornyot,

a majmok finom ujjait, amint kezemből esznek, és az asszonyok palotáját, a tavon, az asszonyházat, a parton a király palotáját, a Hercegnő rímeit, a majmok visítását, a kígyó farokcsapásait a nyálkás zöld vizen,- Itt jártam, Déri Balázs, 1994. január 22-én.

Itt jártam, Déri Balázs, 1997. január 20-án -, a köveken a botok tompaságát,

a vörös homokot nyugat felé, a kabócákat, a szótlanságot, a gyerekek esti púdzsáját, számban a praszád rizsszemeit, a kis koszos fiút a Laksmi kifőzdében, a chicken tikkát, a csapáti kormos hólyagjait, a panírt és nánt, az esti port a riksán hogy felejteném?

Philemon és Baucis Bengálban

Kowshik néni kiáll a verandaajtóba, megigazítja a szárit a vállán, aztán a szemüvegét. Törékeny kezével végigsimítja a haját.- Szól a kakukk a mangófa ágán, ma reggel tavasz van.

Kowshik bácsi a régi képeit nézi, az ablaknak támasztva:

„A kerekező kisfiú”-t meg „A sárkányeregetés”-t.

Velencére gondol, a Szent Márk lovaira.- Bemegyek a városba, majd megjövök.

Kitolja a biciklit az útra,

fejét kissé félretartva karikázik Tagore fái felé.

311