Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Déri Balázs: Az asszonyok palotája; Philemon és Baucis Bengálban; Asszám; Az Isten hegei (versek)
Asszám Imrének az istennőtől hazafelé hűvös volt a Brahmaputrán. Elkelt a pulóver is. A száraz évszakban folyóágak, meg iszapszigetek fölött vezet a kivilágítatlan híd. A foghíjas korlát majdnem egyenletes zaja kilométereken át. Emlékszel Gauhátiban az ócska szállóra? A vér vagy rothadás bűzére a matracon? A szúnyoghálón a poloskák sunyi zuhanására? Emlékszel, amint a bazárban lehúzták a redőnyöket? A koszlott fal mellett az utcakölykök vackára? És arra a korán okos, mély szemre, a megadó, szépséges arcra? Emlékszel a kisfiú nevére? És a hámozatlan mangóra? — Megvárod, amíg megeszi, mert a nagyobbak ellopják. Emlékszel? Istenfia lefekvés előtt Az Isten hegyei Az északi égbolt királykékre vált, s mint a teremtő gondolat burka, megreped. A türkiz levegőégben a Kancsendzsunga: aranyszín lebegés. Két magyar nevet a napba; vörösre fagytak, ám erőlködés nélkül tartják vállukon a világot; nyugat felé ezüstfehér gyémánt: a Csomolungma. A Tigrishegyen, Dardzsiling fölött így állhatott a metsző szélben, az isteni Játékot csodálva, egy keresztyén a Hargita alól. És aki látta az Isten hegyeit, tehet-e mást, mint meghal itt: távol a hitte őshazától, hazát talál Csorna Sándor. 312
