Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Déri Balázs: Az asszonyok palotája; Philemon és Baucis Bengálban; Asszám; Az Isten hegei (versek)
DERI BALAZS Az asszonyok palotája Dezső Csabának A rádzsasztháni falvakat hogy felejteném? A vályogfalakat, a kútról hazafelé tartó asszonyokat lila, sárga vagy tűzpiros ruhában, egyenes derekuk, a tíz rúpiát a fényképezésért, fejükön a rézedényeket, a Nap reggeli táncát, a karpereceket, a lábpereceket, az orrpereceket, a függó'ket, a szilikátokat a szememben hogy felejteném? Az ámbéri elefántokat hogy felejteném? Cukornádat ropogtató fogaik, a lepényeket, ormányuk lyukait, fölmart bőrük, okos szemük melankóliáját hogy felejteném? Az ágyúöntödét, az angol tisztek üres tekintetét és csoportképeit a múzeumban hogy felejteném? Az udaipuri maharadzsa termeit hogy felejteném? A rőfósüzletet, a kobrákat, a kígyóbűvölő csempe fogait, hasas furulyáját, a müezzin tenyerét, a lábmosást, a lebomlásokat, a cipőpucoló fiút, lefelé a hegyről a sikátort, az esti púdzsát, a csengőket, Ganésát, a légyjárta húsokat, a bábjátékot - turistáknak -, a citromos lasszi ízét hogy felejteném? És a kék várost hogy felejteném? A vicinálist Dzsaiszalmér felé hogy felejteném? A hajnalt, ablakunk előtt a tevékkel, és a vörös várat hogy felejteném? Az éjszakát a homokdűne tövében hogy felejteném? A kipányvázott tevék sziluettjét, a szikrázó éjszakai eget, a bogarak és egerek futását a pokrócokon, a reggeli kávét, a kecskepásztor guzsaját, a dombon a Káli-templomot, a pávák folrebbenését a bokrokról, a fájós lábú Rosy ügetését, kérődzésének illatát, mévári turbánomat, a tevebőr-cipőt, a hajcsárok énekét vacsora után - tudják, hogy a turisták romantikus lelkek -, szafari után a sós, a citromos, a csokoládés, a banános, és megint a citromos lasszi ízét, a dzsaina-templomokat, a spalettákat a kőcsipkék között hogy felejteném? És Cshittórt hogy felejteném? A piacon a szép cigányembereket hogy felejteném? Szakálluk, bajuszuk, és fülbevalóik hogy felejteném? A hős rádzsputok asszonyait, amint máglyára lépnek,