Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Káldi János: Régvolt szekerek, hazafelé; Újságárus; Régi óránk hátlapjára; Tündöklő csontok (versek)
Ó, jó lenne, ha elfektet majd engem is egyszer a gyors idő, a második anyám, ha akkor, amit mért a sors, éppen így, kissé tűnődőn, de dúdolhatnám! O, ha még akkor is ilyen hasznosan elmondhatnám a magamét! Tündöklő csontok „Ha holtakat nem ébreszt, mit ér a trombitaszó?” (Babits: Cigány a siralomházban) Gyűjti a főid- e káprázatosán pörgő kis gömb - a holtakat, akár a kincseket a telhetetlen. Több ezer ősöm hamva-pora gazdagítja a földtekét. Ékes koponyacsontjuk, gerinccsontjuk és lábszárcsontjuk teszi megszenteltté és áldottá rövid küszködésünk otthonát. Káldi Géza, Danka Márta (apám és anyám) a föld alatt. Hol volt, hol nem volt őseim a föld alatt. Édeseim, elődeim, akiket ismertem vagy nem ismertem (mert nem ismerhettem) akikből őrzök egy holdsugárnyit, talán az agyamban, talán a szívemben, ne hagyjatok el, mutassátok az Irányt villogó-vakító, hófehér csontujjatokkal. Süvítő porotok sugallj on Üzenetet, jöjjön a temetőkből az erősítő Okosítás, az eligazító a jóra sarkalló. Kedves, messzire virító csontok, talán sose kellett még ennyire a Figyelmeztetés, hiszen a Kapzsiság elront szinte minden gyönyörűt, a Gőg pedig akkora tornyokat épít, a legjobb szem sem láthat föl a csúcsukig. 305
