Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Káldi János: Régvolt szekerek, hazafelé; Újságárus; Régi óránk hátlapjára; Tündöklő csontok (versek)
Mi marad a szegényeknek, a tisztaszívűeknek, az önzetleneknek?- A lenézés. A kaján mosolygás, a félhülyéknek kijáró legyintés. El nem múló csontok, tündöklő' csontok, jöjjetek, segítsetek, hisz oly kevesen vagyunk már, az eszményekért élők, az igazság, jóság kutatói, a másokért naponta hadba-szállók. Körösi Csorna őszi petvíniaként parázsló csontja, Széchenyi István szigorú villámlású csontváza, Németh László és Illyés Gyula szüntelen szikrázó csontja, kell az útmutatástok, a keménységtek és szenvedélyetek. A halál nem ment föl titeket, a munkát nem lehet abbahagyni. Nem lehet elvonulni a Feladat elől, nem lehet süket porként és néhány csontdarabként forogni csupán a nekünk adatott Földlabda vad héja alatt. Tündöklő csontok, segítsetek! Arany János
