Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Marton László Távolodó: Száműzetések

vagy Egerszegen. Lentibe Szlovéniából kerültem, Cetjéből. Celjébe Ljubljanából jöttem, Ljubljanába pedig Triesztből; arra már nem emlékszem pontosan, hogy Triesztből vonattal vagy busszal kerültem-e Ljubljanába. Mindenesetre Triesztbe repülővel érkeztem Szarajevóból, Szarajevóba pedig busszal Újvidékről. Újvidékre szintén busszal Zentáról. Ez ’91 november 15-e és 23-a között volt, és közben dőlt el, hogy Veszprémbe fogok jönni.- Fel tudod idézni azt a pillanatot, amikor eldöntötted, hogy elhagyod Jugoszláviát?- Nem tudom felidézni. Elég hosszan érlelődött bennem, és jóval korábban döntöttem el, hogy eljövök, mint ahogy eljöttem. Hagytam magamnak két hónapot, hogy otthon legyek még - ez volt az a várakozó időszak, és amikor már nem tudtam tovább elviselni a bizonytalan helyzetemet, akkor ültem fel arra az autóbuszra.- Veszprémre hogyan esett a választásod?- Ez volt a legkézenfekvőbb, mivel volt egy szívélyes meghívás Géczi János részéről, aki segítséget ígért az itteni megkapaszkodásban. Máshonnan viszont nem kaptam ilyen segítséget, és mivel szeretek másokra hagyatkozni, így döntöttem Veszprém mellett.- Azoknak a szavaknak, hogy „haza” és „otthon” most mi a jelentésük számodra?- Igencsak kiüresedett a jelentésük. Köriilhatárolhatatlanná vált, pedig foglalkozom ezekkel a fogalmakkal. Nyilván éppen ezért elég sokat szoktam arra gondolni, hogy mit jelentett az emberek számára korábban, és hajlamos vagyok visszatekinteni például Kölcseyre, hogyan tudott a „haza” szóval foglalkozni, és az milyen gazdag jelentés- és érzelmi tartománnyal bírt. A magam számára csak a bizonytalanság van, és nem érzem a hazával való azonosságomat.-Ahogyan most látod Magyarországot, az mennyiben fedi azt a képet, amit ’91 előtt alkottál róla?- ’91 előtt nemigen volt képem Magyarországról. Néhány utazásom és olvasmányaim voltak, de inkább a történelmi Magyarországhoz és emberekhez kötődtem. Miután átjöttem, akkor ismertem meg jobban az ittlétem előtti Magyarországot is, és értettem meg sok mindent abból, ami itt most történik velünk.- Elvágyódsz innen?- Nem érzem jól magam itt. Azért nem vágyódom el, mert nem tudok hová elvágyódni.- Hogyan képzeled el a következő tíz évet?- Nem képzelem el a következő tíz évet. Annyi tanulsága volt ennek a néhány évnek és annak, ami megtörtént velünk, hogy nem nagyon tervezünk. Majd alakulnak valahogy az események. Azt hiszem, till nagy változások nem lesznek az életünkben; az eddigi változások mértékébe belefér, ami ezután történhet. Nem fog meglepni, akármilyen messze kerülök innen.

260