Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Marton László Távolodó: Száműzetések
Balázs Attila (Szerkesztőbizottsági tag, 1980-1983)-A nemzedéked tevékenységének voltak mozgalmi jegyei?- Azt szokták inkább mozgalminak nevezni, amit a régebbi symposionis- ták csináltak, de szerintem ez nem egy jó kifejezés. Legalábbis azt, amit mi csináltunk, nem tudom mozgalminak nevezni, legfeljebb egy szélesebb értelemben vett nemzedéki irodalmi-művészeti tevékenységnek. Számomra a mozgalom azért is rossz ízű, mert kissé múltbéli, vöröskés hangzása van... Beszéljünk arról, hogy ez a nemzedéki tevékenység hogy nézett ki az előzőekhez képest?- Beszéljünk.- Nos, hát durván azt mondhatom, hogy abba, amit mi csináltunk - a Danyi Magdiékra jellemző esztétizálás után —, valahogy újra kezdett beszü- remleni a társadalmi-politikai eseményekre való reagálás. Ennek jegyében került vissza a helyére a régi Sympóból a Centrifugális sarok, Centripetális farok néven. Ebben a rovatban volt a legkeményebben fellelhető az élet és a politikum beszüremlése; itt jelent meg például Radics Viktória színházi írása, amely az egyik vádpontja lett a későbbieknek.- Ez a politikus hozzáállás eleve koncepciója volt a lapkészítésnek, vagy inkább a mindennapi élet hoztál- Is-is. Ez részben abból az igyekezetből fakadt, amelyet Csorba Béla és Losoncz Alpár képviselt a társaságban; rám nem igazán volt jellemző, mert én akkortájt sokkal kevésbé voltam átpolitizált. Egyébként sem volt kenyerem a vitatkozás, bár aztán szükségképpen valamelyest én is politizálódtam. Mindenesetre a Centripetális farok nagyon tetszett, amikor hazavittem a lapot, az volt az első, amit elolvastam, s ezeknek a finom kis éles dolgoknak örültem a legjobban.- Végei László azt mondta, hogy az ő nemzedékére inkább a barátság, az együttélés, a csavargás volt jellemző, nem annyira a közös irodalmi munka. Nálatok mi volt a helyzet?- Csavarogni, iszogatni, bohém életet élni mi is szerettünk - műveltük is. Főleg Sziveri Jancsi volt egy ilyen bohém vezéregyéniség, aki után gyakran elindultunk a szerkesztőségből valamelyik kocsmába. De ugyanakkor, azt hiszem, a szerkesztést is élveztük, szerettünk összejárni a szerkesztőségben, főleg akkor, amikor még a Katolikus Porta melletti Ifjúsági Tribün épületében volt a Sympó, és nem a Forum Kiadóéban, ahol sokkal sterilebb légkör uralkodott. A Katolikus Porta feletti szerkesztőség annál izgalmasabb hely volt, ott mindenféle figurával találkozni lehetett. Ha kinéztél az ablakon, ott voltak az apácák, egy kis retek, paradicsom, saláta - borzasztó avantgárdnak tűnt a rálátás onnan föntről. Egy másik ablakon keresztül pedig a főtérre lehetett látni. Emlékszem, egyszer egy modern olasz színházi csoport lépett fel a Tribünön, és az előadásnak volt egy olyan része, hogy a színház kivonul a színházból - hatalmas csinnadrattával, hosszú gólyalábakon, dobolva, petárdázva meneteltek, mi pedig néztük az ablakból. Aztán eltűntek a kanyarban, mi visszaültünk, tovább vi255
