Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Marton László Távolodó: Száműzetések
amikor a társadalmi-politikai körülmények - a nyolcvanas években - sokkal áttekinthetőbbé váltak.-Danyi Magdolna, Juhász Erzsébet, Tliomka Beáta... - akárhogy is nézem, az Önök szerkesztősége egészen úgy festett, mint egy feminista, de legalábbis egy feminin csoport.- Azért tartoztak közénk férfiak is - Böndör Pál, Csorba Béla, vagy a néhány évvel ezelőtt elhunyt Podolszki József, például. A hetvenes évek végén, amikor talán már fontosabbnak tartottuk a saját utunk végigjárását a műhelymunkánál, lehet, hogy markánsabban kitűnt a mi munkásságunk, de én ezt nem érzékeltem. Egyszóval nem hinném, hogy egy feminista beállítottságú folyóirattá váltunk.-Az első Symposion-nemzedék Sinkó Ervinre, B. Szabó Györgyre tekintett mestereként. Önök?- Mi megtanultuk Tolnaiéktól, hogy két kultúra határmezsgyéjén élünk, és a szorongató kisebbségi gettótól csak úgy szabadulhatunk meg, hogy figyelemmel kísérjük a jugoszláv irodalom jelentó's műveit is; másrészt a mi időnkben már könnyűszerrel lehetett magyarországról könyvekhez jutni, és az én indulásom idején már írt Nádas, Mészöly pedig abban erősített meg, hogy az ember ne csak szépirodalmi műveket, hanem esszéket is írjon.-Az Önök idejében is főképp azok a. magyarországi írók publikáltak az Új Symposionban, akik nem nagyon jelenhettek meg otthon. Mennyire volt élő a kapcsolatuk?-Nagyon közvetlen, baráti kapcsolatban álltunk, és rendkívül ösztönzőleg hatott, hogy pontosan tudtuk, mire kell a magyarországi irodalomból figyelni, köszönet - Balassa Pétertől Petri Györgyig - mindazoknak, akik ott csak megtűrt alkotók voltak.- Sztenderd kérdés: a Sympó-nemzedékek alkotásai közül melyek lesznek klasszikusok ?- Én Tolnai Ottóval kezdeném, elsősorban az árvacsáth és a Wilhelm-dalok Tolnai Ottójával, de Bányai János kritikai gondolkodását vagy Végei László közérzeti írásait is nagyon fontosnak tartom - és persze alapélményünk volt a Makró. Félek, hogy kihagyok valakit, de rám ők voltak a legnagyobb hatással.- És ha elképzelünk egy olyan antológiát, amely a Symposion harmincöt évét reprezentálja, abba melyik Juhász Erzsébet-mű kerüljön bele?- Bizonyára az első prózakötetem, a Fényben fénybe, sötétben sötétbe; az fejezte ki leginkább azt a sajátos tengést-lengést, amelyben - a társadalmipolitikai események átlátása híján - éltünk. 243
