Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Marton László Távolodó: Száműzetések
Danyi Magdolna (Fő- és felelős szerkesztő, 1974-1980)-Az Önök nemzedékét az Új Symposion „konszolidált" nemzedékének szokták nevezni. Valóban az volt?- Az - bár nem tudom pontosan, hogy mit értenek e kifejezés alatt. A mi nemzedékünk egyénenként kapcsolódott az Új Symposion első nemzedékéhez, valójában ott verbuválódtunk nemzedékké. A költő Böndör Pállal és Vesztegh Ferenccel, a prózaíró Juhász Erzsébettel és Bognál' Antallal, az esszéíró Thom- ka Beátával külön-kíilön találtuk meg az utat a Symposionhoz, de nem indultunk eleve nemzedéknek. Tolnaiék figyelték a fiatalokat, a középiskolásokat az irodalmi estek során, és nagyon örültünk, amikor kapcsolatot teremtettek velünk.- Mítoszuk volt azokban az években?- Mitikus figurák voltak, már gimnazista koromban. Jöttek Szabadkára irodalmi estre, és mi nagyon vártuk őket. Tolnai Che Guevara-wersét montá- zsoltuk vagy húszán a gimnázium dísztermének a színpadán. Nekem az a mondatom volt benne, hogy és a Metro-Goldwyn oroszlánja ásít, mire az egyik iskolatársam, Szabó Zsolt üvöltött egy hatalmasat. Szóval mitikus figurák voltak, Tolnai hippi-novellái teljesen új világlátást közvetítettek számunkra. Azt nem tudom, hogy a Vajdaság többi gimnáziumában hogyan közelítették meg a Symposiont, de a szabadkaiban - amely egy konzervatív gimnázium volt a szó nemes értelmében, ahol a tanárok polgároknak vallották magukat és polgári kultúrával rendelkeztek, ugyanakkor megadták a császárnak, ami a császáré, és közben a fejünkbe verték, hogy igenis egyenrangúak vagyunk - mi külön témaként foglalkoztunk a Symposion irodalmával már a hatvanas évek végén.- És honnan a konszolidáltsági- Megmagyarázná, mit ért konszolidáltság alatt? Annak megvan a politikai és az esztétikai tartalma is.- Arra gondolok, hogy míg az Önöket megelőző és követő nemzedéknek betiltások, leváltások gátolták a munkáját, Önök békességben tehették a dolgukat.- Mi egyetemistaként publikáltunk az Új Symposionban - mint az Új Symposion fiatal írói - Tolnaiék mellett. Egyre többet publikáltunk, egyre inkább jelen voltunk. Aztán miután - a két szám betiltásával - bekövetkezett a krach 1971-ben, megkezdődött a politikai konzultáció-sorozat a Symposion sorsáról. A legtöbb, amit el lehetett érni, az volt, hogy a fiatalok átvehették a lapot - minket ártatlannak tartottak, mert nem szerkesztettünk addig. Mindannyian tudtuk, hogy az Új Symposiont ezután nem szerkeszthetjük úgy, ahogy a barátaink szerkesztették: a centrifugális sarok nem mehet tovább, konkrét kritikai beszéd a jugoszláv társadalmi praxisról nem lehetséges tovább. És ezt nem csak mi tudtuk, Zágrábban betiltották a Praksist, az Európa- szerte ismert jugoszláv filozófusok folyóiratát, és a legtöbbjüket elhallgattatták. Tisztában voltunk azzal, hogy vége a liberalizmusnak, és hogy ez a rendszer milyen mozgásteret biztosít számunkra. Ugyanakkor közben meghozták a ’74-es alkotmányt, amely sok mindent tartalmazott a nagyobb önállóságra 244
