Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Marton László Távolodó: Száműzetések
Én nagyon szeretném, ha a Domonkos visszatérne ide, ahol az ő nyelvén beszélünk, és a Vajdaságba, ahová én is szeretnék egyszer visszatérni, mert neki még nagyon sokat kellene írnia. O volt az, aki a háborút előre érezte, habár politikailag, hogy úgy mondjam, a legkevésbé volt tájékozott közöttünk. De ő tudta, hogy háború lesz, korábban, mint mi. Félt is; nem annyira valami konkrétumtól - a rettegéstől félt. És hát ez bekövetkezett. 1974-1980 A következő hat évben - a következő két interjúban - nem hurcolták meg az Új Symposiont, melynek szerkesztői, mint Végei László mondta, „a szakmai kérdések felé fordultak, kevésbé voltak forrófejüek és lázadók” - miközben érlelődni kezdett a polgárháború. Mit takart ez a konszolidáltság, Juhász Erzsébettel és Danyi Magdolnával erről beszélgettünk. Juhász Erzsébet (Szerkesztőbizottsági tag, 1975-1977)- A második Symposion-ncmzedék milyen örökséget kapott az elsőtől?- Rólunk sokan azt tartották, hogy könnyű helyzetben vagyunk, mert az előző nemzedék már minden fontos dolgot elvégzett a vajdasági kultúrában, elsősorban azzal, hogy nyíltan szembeszállt a korábbi nemzedékek mentalitásával. Én ezt akkor természetesen nem így láttam, ugyanakkor nem fogalmazódott meg bennem pontosan, hogy a mi nemzedékünknek milyen funkciója van. A lényeges különbséget abban látom, hogy míg Bányaiék nemzedéke korszakváltást vitt végbe, mi inkább finomítottuk azt, aminek ők kivívták a terét a Vajdaság ege alatt. A mi nemzedékünk kezdte érvényesíteni, hogy egy kultúra nem létezik működőképes kritikai értékrend nélkül, és abban következetesek is voltunk, hogy egységes mércét alkalmazzunk a kritikáinkban. Kidol- gozottabban, kevésbé lázadóan, inkább irodalmilag argumentálva tettük ezt, ránk inkább az volt jellemző, hogy a formai kérdéseket tekintettük elsődlegesnek az irodalomban. Ez kevésbé látványos, mint egy mozgalom indulása, de nagyon fontosnak tartottuk. Persze nyilvánvaló, hogy anélkül a légkör nélkül, amelyet az Új Symposion a fellépésével megteremtett, erre nem kerülhetett volna sor.-Ez azt jelenti, hogy Önökkel esztétikai értelemben konszolidálódott a lap?- Én azt hiszem, ez inkább etikai kategória. Mert bár feltűnő összetűzéseink az aktuális hatalommal nem voltak abban az időben, azért azt pontosan éreztük, hogy veszélyeztetettek vagyunk. Másrészt a hetvenes évek egy lappangó időszaka volt Jugoszláviának, nehéz volt a helyzetet úgy látni át, mint 242
