Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Pusztay János: Szibériai napló

a körzet központja csak az eló'nyeit élvezi, hiszen ide folynak be az adóbevételek, s a várost nem sújtják a környezeti ártalmak.

Annál inkább sújtják viszont az őshonos, az eredeti foglalkozásukat (halászat, vadászat, réntartás) gyakorló manysikat, hantikat, északabbra a nye- nyeceket. Tiltakozó hangjukat elnyomják az olajkutak gépei. Egy-egy akciójuk azonban nemzetközi visszhangot is kivált. Jurij Vella, az erdei-nyenyec költő rendszeresen perli az olajtársaságokat az általuk okozott károkért. Vella az Obi-ugor Népek Tudományos Intézetének tudományos munkatársa, a Jugria Megmentése Szövetség koordinációs tanácsának tagja, a Réntenyésztők Szövetségének elnöke. 1989-ben végzett a Gorkijról elnevezett Irodalmi Intézetben. A felsőfokú végzettsége és irodalmi tevékenysége ellenére ősei foglalkozását és életformáját választó költő írásaiban is küzd az északi kis népek jogaiért, életkörülményeinek javításáért, hogy e népek egyáltalán fennmaradhassanak.

Az interneten néhány elkötelezett észt kollégánk létrehozott egy erdei- nyenyec web-oldalt. Itt közölték Jurij Vella következő versét:

ÁTMENETI VÁROS

(Kogalöm-Lor hanti nyelven azt jelenti: tó, amelyben meghalt egy ember. A Lukoil olajfúrói központjuknak valamilyen okból épp ezt a nevet adták.)

Olajrubelek tobzódó aranyfüstje

Egyre távolabbra szorított házak

Dob vigyorog a hanti arca előtt,

nyenyec mosolyog szempillája mögül:

Holt helyen holt város

kérkedik holt jövőjével.

Átmeneti emberek átmeneti bárokban átmeneti sört habzsolnak mohón.

231