Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Pusztay János: Szibériai napló

a körzet központja csak az eló'nyeit élvezi, hiszen ide folynak be az adóbe­vételek, s a várost nem sújtják a környezeti ártalmak. Annál inkább sújtják viszont az őshonos, az eredeti foglalkozásukat (ha­lászat, vadászat, réntartás) gyakorló manysikat, hantikat, északabbra a nye- nyeceket. Tiltakozó hangjukat elnyomják az olajkutak gépei. Egy-egy akciójuk azonban nemzetközi visszhangot is kivált. Jurij Vella, az erdei-nyenyec költő rendszeresen perli az olajtársaságokat az általuk okozott károkért. Vella az Obi-ugor Népek Tudományos Intézetének tudományos munkatársa, a Jugria Megmentése Szövetség koordinációs tanácsának tagja, a Réntenyésztők Szö­vetségének elnöke. 1989-ben végzett a Gorkijról elnevezett Irodalmi Intézet­ben. A felsőfokú végzettsége és irodalmi tevékenysége ellenére ősei foglalko­zását és életformáját választó költő írásaiban is küzd az északi kis népek jo­gaiért, életkörülményeinek javításáért, hogy e népek egyáltalán fennmarad­hassanak. Az interneten néhány elkötelezett észt kollégánk létrehozott egy erdei- nyenyec web-oldalt. Itt közölték Jurij Vella következő versét: ÁTMENETI VÁROS (Kogalöm-Lor hanti nyelven azt jelenti: tó, amely­ben meghalt egy ember. A Lukoil olajfúrói köz­pontjuknak valamilyen okból épp ezt a nevet ad­ták.) Olajrubelek tobzódó aranyfüstje Egyre távolabbra szorított házak Dob vigyorog a hanti arca előtt, nyenyec mosolyog szempillája mögül: Holt helyen holt város kérkedik holt jövőjével. Átmeneti emberek átmeneti bárokban átmeneti sört habzsolnak mohón. 231

Next

/
Oldalképek
Tartalom