Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Pusztay János: Szibériai napló

Átmeneti évszázad a nyakukon üti az órák átmeneti perceit.

A kis já vorszarvasborjú felhőtlen csupán,

amely a zuzmót rágcsálja anyja lába alól.

Szemében mélyen

ül a múlt - sokezer év,

a jövő - sokezer év.

Patájával szarvát vakarva

vizel gondtalanul

a rozsdásodó olajvezetékre.

(Pusztay János fordítása)

A Hanti-Manysi Autonóm Körzet a tyumenyi terület része. A körzet csaknem hatszor nagyobb Magyarországnál (534 ezer négyzetkilométer). Lakosságának száma 1,4 millió, ebbó'l a hanti és a manysi őslakosság 1,5%-ot tesz ki. A gazdasági indíttatású betelepedés mértékét jelzi, hogy az őslakosság aránya 1950-ben még 15%, 1979-ben 3% volt. A mintegy hétezer manysinak és a 27 ezer hantinak egy kis része az autonóm körzet határain kívül él.

Mind manysi, mind hanti nyelven jelenik meg újság - ezeket e két őslakos nép ingyen kapja meg. Egyik délután a szerkesztőségben beszélgettünk e két kis lélekszámú nép és nyelvének sorsáról. A helyzet - főként a manysik esetében - kritikus. Az olajlelőhelyek miatt sokakat kitelepítettek szülőföldjükről, s a számukra teljesen idegen városi környezetben nem találják helyüket. A vegyes házasságban születő gyermekek jelentős része otthon nem tanulja ősei nyelvét, mert a nem manysi vagy hanti - többnyire orosz - szülőknek csupán 1-2%-a hajlandó elsajátítani házastársa nyelvét, oroszul viszont mindketten tudnak. Az őslakos szülők, főként a városban lakók egyre kisebb része vállalja, hogy gyermekével otthon következetesen ősei nyelvén beszéljen. Az értelmiségnek, s különösen a sajtónak lehet igen nagy a szerepe abban, hogy terjessze a nyelvet, juttassa el az esetleges nyelvújítási eredményeket,

232