Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Korecz Katalin: A dzsungel szava
esetben a megismerés, jelen esetben egy kultúra megismerése, egyúttal az emberiség legősibb, legmélyebben fekvő nyomai után kutatva. A Vudu szó, a fon nyelvcsaládból származik, jelentése ,/íz, aminek az ember nem tud a mélyére hatolni, az erő, amely hat.” Ezenkívül, úgy is lefordítható, mint „isten”, vagy „szellem”. A vudu hívői hiszik, hogy a természet és a természeti erők legmélyén ott lakoznak az istenek, és a szellemek, amelyekkel extatikus állapotban, transzban közvetlenül kapcsolatot lehet felvenni. Az európai rabszolgatartók számára csupán egy meg nem értett, eretnek bálványkultusz volt, és Európában azóta is inkább így ismerik az emberek. Félelmet keltő fekete mágiaként jobb tudomást sem szerezni róla. A rabszolgatartók féltek és dühödten harcoltak a vudu ellen, próbálták teljesen kiölni rabszolgáik emlékeiből az istenségek nevét, és bárminemű, ezzel kapcsolatos rítust megtiltottak. Nagyon vigyáztak arra, hogy a rabszolgahajókra véletlenül se jusson fel vudu-pap, aki a vallás reményével fenntarthatja a közösség erejét. A vudu mégis túlélte a viharos évszázadokat, és ma is elevenen él nemcsak Fekete-Afrikában, hanem a Karib-szigeteken, az USA déli részein fekvő nagyvárosok fekete-negyedeiben, és bantu rítusok színes lüktetése sugárzódik Brazíliából is, legfőképp Salvador de Bahia városrészeiből. A vuduban a. nagy kígyó, Dán, amelyet gyakran szivárványként ábrázolnak, maga a kozmikus energia, amely a hidat teremti meg az ég és fold között. A vudu-papok azt mondják, hogy ha valaki egész életében a vuduval foglalkozik, legyen fekete, vagy fehér ember, az annyit fog érteni és tudni az egészből, mint amennyit a szem megismerhet két pislantás között. A kutatások során azonban mégis kialakult egy úgynevezett „vezető elmélet”. Ha az ember piramisként képzeli el a vudut, akkor a csúcsára Gbédoto-t (az é betű a latin nyelvekben használt kis tető valójában) állíthatja: Az Univerzum isteni okát. A Világegyetem, az isteni hatalom, saját magát hozta létre, és folyamatosan újra létrehozza magát. Mindez az acé-nek (az é betűn latin tetőcske) nevezett alkotó energia segítségével történik, mely szó joruba eredetű. Az acé alkotó energia leszármazottai a vudu istenek, melyekből több száz létezik. Elmondhatjuk, hogy a huszadik század talán legnagyobb volumenű felfedezéseit a kozmológia területén végzett legújabb kutatások hozták meg, amikor is az ember az Univerzum eredetének történetét próbálta - és próbálja ma is - megmagyarázni. Magától értetődőnek vesszük, hogy rendezett kozmoszban élünk, melyet pontos törvények szabályoznak. A tudományos vizsgálódás, utazás az ismeretlenbe. A kozmikus rendet meghatározott matematikai egyenletekkel felírható törvények támasztják alá, és azok finom egymásba fonódása harmonikus, tökéletes egészet alkot. A legszebb az bennük, hogy a rendszer egyszerű, így az anyag és energia rendkívül változatos állapotokba szerveződhet, ám közös bennük, hogy valamiféleképp összefüggenek egymással. Az események nem véletlenszerűek, a korábbitól függ a jelenlegi, s attól pedig a jövőkép eredményei függenek. Az ősi teremtésmítoszok feltételeznek egy kezdetet, mely önmagától létrejött és törvények által meghatározott rendezettségben fejlődött az évszázadok, évezredek, vagy éppen évmilliók alatt, és így fejlődik ma is. Hawking, korunk egyik legnevesebb kozmológusa olyan világegyetemet javasol, amelynek nincsen 217
