Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Szilágyi-Nagy Ildikó: Hogyan lettem festő

donna) egy faggyúszőrhagyma-szőr komplexumot tanulmányoz. Valószínűleg épp az eló'bb nyomta ki bikinivonalából, amit gyantáztat. A laza lótusz jól kiemeli, hogy gyantával simára van szedve. Néha emiatt begyullad a szőrtüsző.

— A természet védekezik. Befelé nó' a szőr — magyarázom egyszer A.-nak, aki fiú és nem érti az ilyesmit.

Madonna arcán áhítat helyett kizárólagos figyelem. Fölötte glória, vékonyka fénygyűrű. Szemén látszik, hogy ebben a pillanatban teljesen elvesztette magát a szőrös faggyúkomplexum vizsgálatában. Lépj közelebb! Kezében óvatosan tartja a szőrszál végét. Vörösesbarna, ahogy átsüti a fény. Végül tehát mégis megtalálta a megfelelő szöget. Paradox, te is, ő is a maga nézőszögéből látja leginkább, hogy a zsírdarabkából két szőr lóg ki. Óvatosan megfogja a másik szőrszálat is, és megpróbálja szétválasztani. Ekkor kiderül, hogy valójában egyetlen, hosszú szőrszál, ami valahogy kettéhajtva nőtt a tüszőben. Széthúzza. Afaggyúcsepp még mindig egyben a szőrszál közepe tájára kerül. Lehúzza. Lábában a félállás szándéka: kiviszi majd és kidobja a leletet. Föláll majd, de a szőrszálat elejti, csak a faggyú kerül a kukába. Sajnálja, mert nem szeret ilyesmit a földön. A Rembrandt-barna parkettán mindez nem fog látszani. A kép jobb szélén íróasztal lóg be, rajta egérzsinór, egérpad egy darabja, könyvkupac, egy pohár víz, egy levél fogamzásgátló tabletta, egy ajakápoló, egy poháralátét (de nem a pohár alatt), egy csomag papírzsebkendő, egy ébresztőóra, egy hajgumi, egy szív alakú háztartási keksz, kekszmorzsák és egy koszos zsebkendőre helyezett elégett gyufaszál látszik. Ne tulajdoníts mindezen tárgyaknak ikonografikus értelmet! Vagy: vedd figyelembe, hogy szárnyasoltár középső tábláját nézed, és a lány Madonna.- A Kisjézus előtt vagy után? (— A.)

Elfáradtam. Leültem, lehúztam az állványon a képet, és most nézem. Egy időben kozmetikus akartam lenni, csak az volt a baj, hogy undorodtam az emberektől. Előtte fodrász. A divattervező tartotta magát a legtovább, ma is szoktam jelmezeket készíteni farsangi bálokra. Aztán jól megtanultam angolul, és elmentem filozófia szakra. Egy év múlva egy másik egyetem magyar szakára jártam. Közben halasztottam, akkoriban tolmácsolásból akartam meggazdagodni Washingtonban. Anyám kirgiz, apám holland, otthon oroszul beszéltünk, apám mosogatott, mert Szovjetunió ide vagy oda, egy kirgiz hercegnő és teniszcsillag nem mosogat. (És nem főz, nem mos, nem takarít, és a többit sem, ha ezen kívül létezik valami. Viszont ötvenévesen is reprezentálni lehet vele. „Anya” helyett a nevén, Anarának szólítom.) Nem gazdagodtam meg, a következő évi megélhetésem sem lett meg, mert menesztettek. Bedumáltam a grúz delegációt váró amerikaiaknak, hogy ott ráisszák a vizet a teára. Esküszöm, nem akartam rosszat. Mire megjöttek a grúzok, a túlbuzgó amerikaiak filtert szopogatva várták őket, szájukból fityegett a Lipton Yellow Label. A grúz diplomaták pókerarccal alkalmazkodtak a helyi szokáshoz, ők is bevettek egy-egy tasakocskát, és aprókat kortyoltak a jó forró vízből. Nagyszerűen szórakoztam, de ezeknek Amerikában semmi egészséges humorérzékük nincs. Még hogy Amerika! Épp hogy a repülőjegyre futotta. Láttam, hogy a munka nem nekem való, úgyhogy miután lenyomtam két hónap éjszakai műszakot a tejgyárban, rávetettem magam az ösztöndíj-kiírásokra, és bekaszáltam a lehetséges pénzeket. Közben elvégeztem egy újságíró-iskolát, és az akkor már

208