Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Szilágyi-Nagy Ildikó: Hogyan lettem festő
PhD ösztöndíjat női magazinok honoráriumából egészítettem ki. Egy napon kiderült, hogy kőművestehetség vagyok. A lakásban ki kellett cserélni a villanyórát, a 10 amperes automatát 15- ösre, a három fázist egyre. A falon omlás, repedés, régi festékrétegek maradtak. Nekiálltam az LB Knauf kis kiszerelésű beltéri vakolatával, és spaklival meg telefonkártya segítségével kijavítottam a falat. Persze közben dolgoztam festőkkel, ahol megfigyeltem egy-két technikát, miközben modellt álltam, például ezt a telefonkártyás dolgot. Szeretőm elámult, mikor a lánybőr-sima falon végigsimított. A szürkehuzatos szivacson egy album hever, nyitva. Bal oldalán szöveg, a jobb oldali lapon festmény, sötét tónusú parkettán kevéssé kontrasztosan szürke szivacs, ablakkeret árnyékát rajzolja ki a rávetülő fény. A fényben gló- riás lány, glóriája leheletnyi, nagyon finom, vagy nagyon bizonytalan fénygyűrű. Valamit figyelmesen vizsgál. Rákaptam a falazásra. Tíz „mit csinálsz éppen?” kérdésből kilencre azt válaszoltam: „Falazok”. Aztán úgy alakult, hogy sok üvegholmit vágtam a földhöz, ami kissé megviselte a parkettát, ami nem volt ugyan jó állapotban, de a tulajdonos szívügyének tekintette. A széklábakra is zoknit kellett húznunk, nehogy fölkarmoljuk a fát. Nem akartam veszekedést, nekifeküdtem a parketta restaurálásának. Lakótársam aggódott, hogy mi van, ha föl kell mosni, de mondtam neki, az ikonokat is ezzel festik, ha azok kibírják az évszázadokat, ez csak kibír egy-két fólmosást, pláne, hogy te alig fogsz fölmosni, ahogy ismerlek, mondtam, mikor átadtam neki a szobámat és elköltöztem a következő helyre, markomban a hiánytalanul visszaszerzett kaucióval. Ott viszont egy százhat éves bejárati ajtó jutott, eredeti rézkilinccsel, viszont hatalmas résekkel. Kaparni, gittelni, festeni. De ami mindig is lenni akartam, az a festő. Beiratkoztam a Budai Rajziskolába, és következő évben jelentkeztem festő- restaurátor szakra. Szeretem a kézi munkát. Az egyetem mellett tanításból és újságírásból tartom fenn magam. Egyik egyetemen tanulok, másikon tanítok, miért ne. Letörlöm a lány homlokából a Marilyn Monroe-s hajtincset. Sok. Nem akarok durván orientáló lenni, nem vagyok terrorista. Németországban egy török házaspár csecsemőjének az Osama bin Laden nevet akarta adni, de megtagadták az anyakönyvezést. Bírósági ügy lett belőle. Halott kutyacápát találtak Angliában, a tengertől 60 mérföldre. A hollandokat fölháborította az Imádkozó Hitler szobra. Négylábú kiskacsa vízbefúlt, gyászoló szülők felháborodott tömege egy indiai kórház előtt. Ezek már a mai hírek. Szakterületem a „színes”, kora reggel vadászom az Internetről, fordítom, és már küldöm is. Johannesburgban az USA Szaud Arábiával egyezően voksol, ami a nők jogainak védelmét illeti. Ugye mondtam, még hogy Amerika! Cipőfűzővel akarta eltéríteni a német hazatoloncoló repülőgépet egy menekült. Holnap már ne kérdezd a tegnapi híreket: délutánra töröl az agy. A gépemből hetente egyszer, vasárnap törlőm az egész heti anyagot. Nem szeretek fölös holmit tartogatni. Vasárnap a hét utolsó munkanapja. Híreknek mindig lenni kell. Sajtószabadság (pl. még emberi jogok, alapvető szabadságjogok, fogamzásgátlás, legális abortusz, Johannesburg). A két szárnyat kívül-belül megfestem. így összesen öt képfelületet nyerek, de lehet, hogy a két külsőt összevonom egy középen kettéváló képpé, mely a 209
