Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Benkő Attila: Téli esték
J (visszafordul és az ágy alá néz) A narancshéjat és a magokat is felszedjük! (kimegy) L (visszateszi a táskát) Képzeld, nemrég a kertben jártunk. A kislány volt a kutya... M Fáj a fenekem. L Majd bekeni a nővér, csak ne tiltakozzál. M (bal karját emelgetve) Most mit tegyek? L Mesélj valamiről. M Már nem tudok. L Dehogynem, (szünet) Az ostromról. M (szünet) Odalent a mosókonyhában csak mi hárman voltunk. L A misegyertyákkal... M Addig égtek, míg el nem aludtál. Mert féltél a sötétben. L De aztán jöttek a németek. M „Sofort” el kellett mennünk. (szünet) Az óvóhely már dugig tele volt. Egy arany karkötőért a légoltalmi parancsnok, egy monoklis ezredes a leghátsó terembe kísért minket. L Mikor kinyitotta a vasajtót, el- ámultál. M Csöndes, úri társaság, perzsaszőnyegek a falon, rend és tisztaság, jó levegő... L Kik voltak ott? M Egy öreg méltóságos asszony, egy főszolgabíró meg a felesége, Margitka és egy főmérnök a tizenkilenc éves lányával. L Én sem örültem volna... M Jtt nincs hely, asszonyom, nem látja...” Én meg ott álltam veletek az összecsukott vasággyal. L Persze a monoklis ezredes bokáját összeverve hamar elköszönt. M (szünet) Nem volt könnyű. L És a szobalány meg a szakácsné a pádon? M Rögtön ugrottak, mikor megmutattam, hogy összébb lehetne tolni az ágyakat. L Margitka zokogni kezdett, de rászóltál. M „Ne higgye, hogy ezek a gyerekek enni kérnek!” L Volt egy nagy zsák szárított vargánya... M Volt más is. Még az ostrom előtt egy stráfkocsi sárgarépát és fehérgyökeret hordattam a szenespincébe. Azon éltek sokan. L Lóhússal nem rossz, de anélkül... És a többiek mit csináltak? M Nem szünetelt a társasági élet. (Megszólal egy autóriasztó) L Miközben hintázott a ház? M Jöttek-mentek a vendégek. Ajándék volt egy gerezd fokhagyma is. L Aztán jött a monoklis ezredes. (eljátssza) „Találtunk maguknak egy jó helyet a Kemenes utca 10-ben.” M „Igen?! Akkor menjenek oda a méltóságosék! Én a két kisfiámmal, akiknek az apjuk a fronton harcol, nem megyek ki az utcára!” L Kemenes utca 10. Évek múlva is háborúsdit játszottam a romjai közt. Telitalálat... M Úgy kiabáltam, hogy még az ágyúdörgés sem hallatszott. Erre aztán eltette a monoklit, sarkon fordult. L Az édesapám akkor már egy igazi hős volt. Katonaszökevény. Szerencsére ezt csak később tudtad meg. M A vaságy végében ülve nem sokat aludtam... L Volt egy koszos kispárnám, amitől sosem váltam meg. M ,kisfiam, el ne veszítsd!” (szünet) Abban volt minden vagyonunk, pár ékszer. 151
