Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Milován Drázsa: Élet a hibernákulumban

JEGYZETEK

1 »Egy ízben a Szufi Mester azt mondotta: éjnek-évadján Sugdosódó Hangot hallottam, szólván: éjnek-évadján Sugdosódó Hangok pedig nincsenek«.

2 O testimonium anima naturaliter Christiana! (Apologeticus 17)

3 Megvan ennek a paralelje a zsidókereszténységben is. Idézzük emlékezetünkbe, hogy a XVII-XVIII. században az unitáriusokat mi is mint »ateistákat« égettük meg vagy akasztottuk fel. 1697-ben, Edinburgh-ban, Thomas Aikenhed egyetemista húsz éves se volt, amikor - unitárius létére mint ateistát - a város fó'terén felakasztották.

4 Jslam is politics or it is nothing” [Az iszlám: vagy (mindenestül) politika, vagy semmi], Ajatolla Khomeini.

5 »Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad? Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mieló'tt Ábrahám lett, én vagyok. (János ev. 8:57-58).

6 Három év alatt az ibériai-félsziget legnagyobb része uralmuk alá került. Történetesen egy katolikus prelátus - Oppa, Sevilla hercegérseke - járt a kezükre, amikor a vizigótok utolsó dinasztikus torzsalkodásában mint zsoldos segédhadat próbálta igénybe venni az észak-afrikai Ceuta arab-berber fegyvereseit. Az alig 7000 fó'nyi zsoldos sereg, Tarik Ibn-Ziyad alatt - 711-ben, a Barbate folyó völgyében - rajtaütéssel szétverte Roderik vizigót király 90.000 fó'nyi seregét; amiben nagy szerepe volt táborában az elégedetleneknek: a seregrészek egyre-másra átálltak a »mórok« oldalára. Oppának leesett az álla, amikor látnia kellett, hogy - jóllehet a »győzelem« után az afrikai zsoldosok a zsákmányból bó'ségesen megkapták kialkudott részüket - a harcias berberek semmi hajlandóságot nem mutatnak, hogy visszatakarodjanak Afrikába. A »zsoldos« sereg átvedlett hódítóvá és végigszáguldott az ibériai-félszigeten. Az őslakosság - megelégelve a vizigót kiskirályok embernyűzó uralmát, mindenütt felszabadítóként üdvözölte őket. A történelem iróniája, hogy végső' soron a katolikus egyház volt az instrumentális az ibériai-félsziget iszlamizá- lásában; abban, hogy »Hispánia« nyolcszáz évre az iszlám hatalmi szférájába került.

7 1499-ben Ximenez de Cisneros bíboros, fó'inkvizítor betiltotta az arab nyelv használatát s egyúttal elrendelte az iszlám könyvégetést és a kényszerkeresztelést. Az évszázados hajsza elől a moriscók tömegével távoztak Észak-Afrikába. 1556 és 1598 között váltakozó szerencsével folyt a megtorlás a titkon iszlamizáló tartományok ellen; 1568-ban II. Fülöp a nyelvi tilalmat kiterjesztette az arab köntös, ill. öltözék használatára; a spanyol nyelv kötelező elsajátításának határidejét pedig egy évben szabta meg. Az Alpujarras hegyvidéki tartomány morisco »szabadságharca« 1568 áprilisától 1570 májusáig elhúzódott: 60.000 spanyol holtan maradt a csatatéren, a belháború a kincstárnak 3 millió dukátjába került A morisco népfelkelés leverése után arab menekülők újabb tömege töltötte meg a Tuniszba, Marokkóba, Algírba induló bárkákat. A zsidó és arab mesteremberek, a tanult népréteg eltűnésének az ipar és a mezőgazdaság látta kárát; az elnéptelenedett vidékeket az amúgy is gyéren lakott Északon verbuvált telepesekkel próbálták feltölteni.

8 1552-ben a »szövetséges« ottomán-francia hajóhad flottatüntetése ellen a Baleári Szigetek magasságában felvonultak a spanyol hadihajók is. Több összetűzés volt, bár nagyobb tengeri csatára nem került sor.

9 The Turkish Letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Oxford 1922. Quoted in: Bernard Lewis, The Middle East, pp. 117. Phoenix Press, London 2001

10 A szó a kor értelmezése szerint nem megadást, hanem államszerződést jelentett a Fényes Portával.

11 Aki Második Lepantóról ábrándozott és a cél érdekében Európa-szerte mozgósította a Vatikán diplomáciáját - XIII. Gergely pápa, mihelyt a Serenissima különbékéjéről értesült, rájuk ripakodva kiparancsolta Velence követeit a teremből: »Ha nem akarjátok, hogy felpofozzalak, takarodjatok a szemem elől!«. Azonnal töröltette a félmillió dukátos pápai sussidiót, amennyit Velencének évről-évre juttatott. (Vö: Hugh Bicheno, Crescent and Cross, The Battle of Lepanto 1571; pp. 289. Cassel 2003.)

12 Vö.: John Julius Norwich, A History OF Venice, pp. 487-91. Penguin Books, London 2003

13 Vo. Ronald Segal, Islam’s Black Slaves; China, pp.67; India, pp. 71. Atlantic Books 2003

14 »Az iszlám világ klasszikus történetírása az irományok oly roppant tömege, hogy alkalmasint több, mint amennyit ugyanarról a középkor európai országaiban együttvéve összeírtak, és színvonalra is magasabb. Árnál különösebb, hogy a kereszténység és az iszlám hosszú, fenekedé szembenállása ellenére a mozlim írástudók a kíváncsiság és az érdeklődés teljes hiánya jegyében, mintha tudni sem akartak volna arról, ami a mozlim birodalmak határain túl, Euró1091