Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11-12. szám - IMPORTIRODALOM - Milován Drázsa: Élet a hibernákulumban

pában történik (...) AXIL, XIII., XIV. században a mozlimok bizonnyal többet tudtak a Nyugatról, mint eló'deik a keresztes hadjáratok idején; de nem győzünk csodálkozni azon, hogy milyen keveset tudtak rólunk, és hüledezni azon, hogy milyen keveset töró'dtek velünk (...) Hogy bárki a frankok vallása, bölcseleté, tudománya, irodalma iránt valamelyest érdeklődjék, ennek a gondolata senkiben fel sem merült«. In: Bemard Lewis, The Muslim Discovery of Europe; pp. 142-49. Phoenix Press 2003

15 Az ottomán világ civilizatórikus »nevelő'« hatására is találunk célzást: (Madzsarisztán tartományunk lakói) »a magyarok minden reggel megmossák arcukat; de nem úgy ám, mint az osztrákok, abban, amit hugyoznak; hanem (tiszta) vízben, mint ahogyan mi, ottománok szoktuk« [Evlia Cselebi, SeyaHATNAME; (Im Reiche des Goldenen Apfels-, ford. R. P. Kreutzer; pp. 39. Graz 1957)] Egy másik mozlim utazó, aki a XVIII. század végén Dublinba is elvetó'dik, undorodva ír a nyugatiak mosdatlanságáról. »A városban - úgymond - mindössze két fürdőhöz van; kicsinyek, a berendezésük silány; azok is csak a senyvedőknek vannak nyitva és csupán a súlyos kórságosok veszik igénybe. Mosdókefe nincs, ki-ki a saját koszát sajátkezűleg távolítja el« (Abu Talib, Másik; pp. 74.)

16 Jóllehet a Korán tiltja az emberábrázolást, az olasz festők a perzsa és az indiai mogul udvarokban csodálókra-követőkre találtak. Az európai zenétől viszolyogtak, irodalmunktól pedig kategorikusan elzárkóztak. Ha le is fordítottak valamit, az kiadatlan kézirat maradt s ez az egyetlen példány is rendesen nálunk, a mi könyvtárainkban található. Arab könyveinket -fogolynak« tekintették és kiadatási szerződéseikbe, az igazi hadifoglyokhoz csapva, belevették. A XIX. század elején két sikerkönyvre figyeltek fel és arab fordításban, Isztambulban ki is nyomtatták; az egyik Fénelon TELEMAKHOSZ-a, a másik Defoe ROBINSON CRUSOE-ja volt.

17 In: Ronald Segal, Islam’s Black Slaves; pp. 104. Atlantic Books 2003. Mint ide illő kuriózumot, hadd említsem meg, hogy a hódító udvarlására járuló első nyugati diplomaták előtt Nagy Szulimán nem is rejtette véka alá - tudatosan »

Róma örökösének és folytatójának« tekinti az oszmanlík világbirodalmát.

18 S hogy hányán akadtak a »hódoltsági« szandzsákból hitükhagyó, ún. »renegátok«, akik megvallották Allahot és a Prófétát: karrieristák, kik utóbb mint adminisztrátorok, janicsárbasik, beglerbégek, kincstárnokok, kiképzőtisztek, pattantyús szakértők magas pozíciókba kerültek...?! Többen, semmint hinnénk.

19 Ahmed Ibn Mohamed Ibn Hanbal (780-855) az Alkorán, a Szunna (Szokás) és a Hadith (Szenthagyomány) merev, szó szerinti értelmezéséhez görcsösen ragaszkodó »vastagnyakú« apo- logéta/egzegéta és kánonjogász; a képletes értelmezésnek engedményeket tevő mutazilita iskola esküdt ellensége.

20 A napóra, a homokóra, a vízóra (klepszidra) ellen az iszlám nem emelt kifogást; de már a rugóra járó, valamint a pendelórák elterjedését a móllá-k gyanakvó ellenszenvvel szemlélték. A XVII. században nyugati órásmesterek boltot-műhelyt nyitottak Isztambulban; de a XVIII. század első harmadában már ez a „virágzó” kereskedelem is alábbhagyott: a Nyugat ui. azontúl elzárkózott alkatrészek szállítása elől. Mint kuriózumot megemlíthetjük, hogy az utolsó nyugati órásmester Isztambulban Isaac Rousseau volt, a filozófus apja, akiről Jean-Jacques Vallomásaiban is megemlékezik: »öcsém születése után atyám kivándorolt Konstantinápolyba, ahol a Se- raglio-ban Udvari Órásmesterré nevezték ki«.

In: Bemard Lewis, The Muslim Discovery of Europe, pp. 233. Phoenix Press, London 2003.

Fordította: VIDOVSZKY VID

Milován Drázsa (1953) fiumei születésű publicista, az II Mesaggeko kolumnistája; hosszabb időn át a lap marokkói és egyiptomi tudósítója. Korculán él. A fiumei Municipalitá nagytermében, az Őszi Fesztivál keretében elhangzott és a Zdennik augusztus-szeptember havi összevont számában közölt eló'adás rövidített változata.

1092