Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Varga Virág: Testkönyv

nő hatékony akar lenni, akkor vagy férfiként fogja leírni magát, hogy a hangadó férfiak csoportjába beletartozhasson, vagy olyan nőként, aki élvezi és támogatja a férfiak szövegeit, úgy szolgálja ki őket, hogy a kölcsönös vágy és megértés logikája helyett a szexuális agresszivitást írja, még ha ezt mintegy saját akaratából teszi is. A virtuális közösségek úgy kirekesztőek, hogy bár fennen hangoztatják „a másság” elfogadását, a más „mássága” azért esetlegesen mégis elvárásokhoz és a hatékonysághoz igazodik. Az ilyen közösségekben nagyon ritka az anyaság figurációja. Vagy ha anyaként konstituálódik, csak és csupán Anya legyen, mert különben széttöri saját ikonját.

14. Gyermekem már nem lehetsz, hát én növök vissza. Plüssállatokkal terítem be ágyam, ők az én testvérkéim, szőrös és pihés mackók és kacagó madárkák. Ha megnyomom a hasukat belevájják az éjszaka szövetébe apró segélykiáltásaikat. Hímzés és minták. Hol vesztettük el a gyermeki nyelvet, hol vannak szövegeink, a hitelesek? Belenőttek testünkbe, hasítsd fel, mert elveszett, hasítsd fel, mert nem találjuk.

15. Anők jogainak követelésekor a férfiak a nőket csupán reproduktív és/vagy gyermeknevelési feladatok ellátására látták elégségesnek. A női munka- vállalásnak van egy negatív hozadéka is: a nőknek az anyai funkció betöltésére való alkalmatlansága bizonyítására használták fel. S ebben a vitában mellékes körülmény, hogy csupán a középosztály tagjai engedhették meg maguknak, hogy a termelésben ne vegyenek részt közvetlenül. Azok a nők, akiknek a testét a mezőkön a forróság szakította fel, vagy kezükre savak rajzoltak betűket a gyárakban, vagy melléktémaként a fiatalúr játszadozott velük, nos ezek a nők láthatatlanok voltak a kultúrában, mert nem volt hangjuk. Aférfiuralmat fenyegető veszély a nők írástudóvá válásával kezdődik. Csak a szánalmas bináris gondolkodás cserélheti fel a jó anya helyébe lépő okos nőt.

16. Egymásra halmozott jelentésrétegek, nők és kisgyermekek tetemei, ők könyvem lapjai, s az írás döbbeneté. Irtózat elbeszélni, a tisztánlátás önkínzás. Egy ékezet, íme, én is benne vagyok.

17. Legszívesebben családregényt írnék, nemzedékek egymásutánjáról, az Anya pozíciójából, akinek gyermekei és unokái története egybefonódna, s mint összegubancolódott szövetek egymásba simulnának, de elkülönülnek is. Nem matriarcha lennék, hanem apró kis öregasszony, aki csupán aj- tónyitódásokra vár, s mindig lenne felesleges ágyam, hogy megpihenjetek benne, asztalom, amelyhez odaülhetnétek.

18. Ami megszületik, mind halálnak halálával hal. Szövegem is szétporlad, plüssjátékaim nem kerülnek gyerekek kezébe soha, szétbomlanak. Forognak körbe az elemek, s végül hasznosul minden.

111