Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Vida Ognjenović: Gyermekláncfű
Ebben a gyógyszertárban háztartási cikkek is kaphatók, ezért unos-un- talan a Géllhez szalasztották a gyerekeket. Volt ott élesztő' (por alakban), tejoltó (folyadék állapotban), kalcium emberi használatra és tyúkoknak egyaránt, ruhakékítő, szalicil, ezüstneműek tisztítására szolgáló por, zselatin, vanília-rudacskák, cimet, tortafesték, szacharin, szódabikarbóna, szegfűszeg és sok minden más. Úgy látszik azonban, mindez mégsem lett volna elég Géll tanár úr hírének öregbítéséhez, amihez egyébként nem fér kétség, ha a pa- tikárius uram egyúttal nem lett volna valóságos és felülmúlhatatlan mestere az arckrémek, illatszerek, hajfestékek és finom likőrök készítésének is. Ezért, persze, az asszonynép áldotta a nevét (mit csinálnánk mi a tanár úr nélkül, arcápoláshoz hol lehet bármi jót kapni). Az ő krémjeiről legendákat meséltek. Este bekened a flekket, karcolást vagy pattanást, s reggelre, amikor felkelsz, nyoma sincs bárminek, mintha ott se lett volna. Géll úr valóságos csodatevő. Őnála kapható pomádé nappalra, pomádé éjszakára, pomádé nyárra, pomádé télre... ha kell, fiatalabb, ha kell, idősebb személynek, zsíros, száraz vagy közepes arcbőrre, sőt, mást-mást tudott ajánlani szőkéknek, barnáknak, meg amolyan gesztenyéseknek. Suttogva emlegettek bizonyos fiatalító krémeket, ámde szóba kerültek olyanok is, amelyek hatása lesújtó volt. Tud az neked olyan pomádét adni, amitől egy röpke hét alatt úgy megereszkedik és megráncosodik a bőr, hogy egészen fiatal asszonyból vén satrafa lesz. A nagyságák között nemegyszer kitört a perpatvar akörül, hogy ki kit tett lóvá a veszedelmes kenceficével. Géll tanár úrnak arany keze és óriási tudása van, okoskodtak fennhangon az idősebbek. Nem keze, hanem karmai vannak, suttogták szepegve a gyerekek. A pomádékon kívül a nők - néha suttyomban is - nála vásárolták a hajfestéket, az ilyen-olyan likőrféleségeket, az illatszert. Különösen egy aranyló kölnivíz örvendett általános népszerűségnek, amely egy Tuberose feliratú, terebélyes üvegpalackban állt. A patikusnő előbb abból öntött egy retortába, s pici tölcsérrel csak utána töltött a hozott üvegcsébe. A művelet közben olyan átható illat terjengett a gyógyszertárban, hogy az embernek belefájdult a feje. A gyerekek rendszerint ráismertek erre az illatra a felnőtteken. Patikaszagú vagy, állapították meg ilyenkor. Valaki elhíresztelte, hogy a tanár úr éppen azokban a napokban fedezte fel a kopaszodás ellenszerének összetételét, s ez majd világhíressé teszi. Ha valaki, ő biztosan föltalálja a hajnövesztőt, vélekedett a városka felnőtt társadalma, de nem úgy a gyerekek. Ha felfedezi ezt az orvosságot, s attól neki magának is kinő a haja, akkor kész vámpír lesz, ez volt a gyereknép véleménye. A kislány közölte a többiekkel, egy könyvben olvasta, hogy létezik egy pirula, amitől az ember láthatatlanná válik arra az időre, ameddig a tabletta hatása tart. Biztosan van ilyen, erősítette meg az egyik gyerkőc. Melyik könyvben olvastad, kérdezi szigorúan a nagyfiú. A Carrick és Wallában, komolykodott a kislány. Á, az gyerekkönyv, abban csupa olyan dolog van, ami nem igaz. De ez igaz, ilyen pirula létezik. S neki is van. Ó pedig olyan ember, hogy éjszaka beoson a gyerekek szobájába, gondosan csukjátok be az ablakokat, bizonykodik a kislány. Most is itt van közöttünk. Halljátok, ssss, mi susog? Valami susog. S a kislány elsőnek sikoltott fel és bőgte el magát, majd a többi lányka is követte példáját. 899
