Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Pomogáts Béla: Dsida Jenő és a katolikus költészet
POMOGÁTS BÉLA Dsida Jenő és a katolikus költészet Az irodalom története során - a huszadik századi irodalom történetében is - mindig visszatér az a kérdés, hogy a kereszténység (illetve a katolicizmus) fogalmát lehet-e egyáltalán az irodalommal kapcsolatban használni, pontosabban: hogy ezzel a fogalommal lehet-e operálni irodalmi művek megközelítése során. Az nyilvánvaló, hogy a „keresztény irodalom” terminusának nem poétikai, hanem eszmetörténeti jelentése és jelentősége van, minthogy a személyesen átélt istenhit, a vallási elkötelezettség és a kulturális hagyomány erősen hat az alkotó személyiség kialakulására, és így befolyásolja az írói világképet és szemléletet. A .keresztény (a katolikus) jelleg” tehát a költő gondolkodásában és világlátásában, a művek által közvetített eszmék és eszmények körében tapintható ki, és természetesen a legkülönfélébb költői, poétikai irányzatokban és korszakokban lehet jelen anélkül, hogy befolyásolná a művek és életművek esztétikai karakterét. A kereszténység, mint minden eszme és világkép, esztétikailag semleges fogalom, egy-egy költői életmű és alkotás karakterének, gondolati és érzelmi sajátosságának a létrejöttében azonban kitüntetett szerepe van. Egy irodalom- történeti elemzés során ezért nem lehet megkerülni vizsgálatát: egyszerűen hozzátartozik a műalkotás eszmei, lelki struktúrájához és meghatároz bizonyos gondolati és érzelmi minőségeket. Ebben az értelemben nevezhetjük „katolikus” költőnek Balassi Bálintot, Zrínyi Miklóst, Vörösmarty Mihályt, Babits Mihályt, Juhász Gyulát, Rónay Györgyöt, Dsida Jenőt és Pilinszky Jánost, vagy „protestáns” költőnek Arany Jánost, Tompa Mihályt, Ady Endrét, Szabó Lőrincet, Aprily Lajost, Reményik Sándort és Szabédi Lászlót. Mindez nem pusztán a vallási hovatartozást és nem is pusztán az istenhitet - vagy ennek valamilyen bizonytalan formáját - jelenti, hanem hagyományt és kultúrát: mindkettő költészetet konstituáló szellemi erő. És persze nem a „katolikus” vagy a „protestáns” jelző a lényeges, elvégre Ady Endre vagy Reményik Sándor költészetét bátran el lehetne helyezni a „katolikus” irodalomban is, hanem a költői személyiség benső világát megérintő keresztény hagyomány, eszmeiség és szellemiség. A keresztény költészet fogalmát mindazonáltal némiképp megrendítette a két világháború közötti .hivatalos” keresztény-nemzeti irodalomfelfogás, amely a keresztény alkotó értelmiségtől elvárta, hogy a fennálló politikai rend támogatója legyen, és a vezető réteg eszményeit hirdesse, holott ezek az eszmények részben aligha voltak összeegyeztethetők a kereszténység eredeti, az865
