Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Molnár Miklós: Dalma és Istók

MOLNÁR MIKLÓS Dalma és Istók* DALMA Rheingold lovag, szerelemre lobbanva a szépségem, játékos képze­letem, zabolátlan ábrándokban és szárnyaló ideákban való gazdagságom iránt,1 szegény jobbágyszüleimtól elraboltat és a lékai várba hurcoltat,2 majd elrablóimat busásan3 megjutalmazza. De keserűen kell tapasztalnia, hogy nem viszonzom lángoló4 szerelmét. Mert én nagyobbra vágyom: engem a lovag hatalma és gazdagsága nem szédíthet meg.5 Foglyul ejtó'm ugyan sokféleképp iparkodik a kedvemben járni, hogy szívemet maga felé hajlítsa, ám visszájára fordul minden igyekvése.6 Ráébredek, hogy semmi, de semmi reményem a lékai várból való mene­1 — kezdi mesélni az idegenvezető a lékai vár belső udvarára betessékelt népségnek ­2 - Na, ez érdekes - böki oldalba a férfit a nő, a színen való megjelenése legelső pillanatától repedtsarkúságot árasztva magából, ordenárésága marta- lóc hadaival szállva meg és silányítva el minden terepet, ahová csak beteszi a lábát. 3 -Te, a busás, az, ugye, valamilyen hal? -Az hát, hercegnőm!A lovag nyil­ván busából főtt halászlével fizetett a lány elrablóinak... - Én utálom a halász­levet! - Híg fecsejéből úgy áll ki a rengeteg sipítozó „én”, „én”, „én”, mint autó­sztrádára vetett deszkadarabból a százas szögek. 4 -Rá akarok gyújtani. Van nálad gyufa?-Nem látod a táblát, hercegnőm: „Rauchen verboten”? - Engem nem érdekel, különben is nix dajcs, én rágyújtok, és mindenki kinyalhatja. Ez egy ősi magyar vár, azt csinálok benne, amit aka­rok. - Jiát jó, világ lumpenproletárja, gyújtsál csak rá, egyesülj egy bűzös kis füstfasszal, még akár orgazmusod is lehet tőle!” - gondolja a férfi. 5 - Na, én hagynám magam megszédíteni egy ilyen lovagtól, az hétszent­ség! -„Miért akarod folyton elhitetni velem, hogy ordas kurva vagy? Csak hogy gyötörj?” - tűnődik a férfi. - Keltenél is te egy lovagnak! Maximum egy hétig kínlódna veled, aztán kivágna, mint a korpába szart macskát! - Vagy én őt! 6 - Mindjárt lepetézek! - Ha nem tudnád, világot jelentő deszkanő, itt nem­csak dohányozni, hanem lepetézni is tilos. - Leszarom én ezeket a szemét la­bancokat! - Pöffós vagy, hercegnőm, mint a Balaton: állandóan összevissza fúj- kál benned a szél. - Ja, mert benned meg mindig szélcsend van, mi? Azért fin­god rojtosra a gatyáidat! * A Bolond Istók életiratai című regény zárófejezete. 858

Next

/
Oldalképek
Tartalom