Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Molnár Miklós: Dalma és Istók

külésre. Rheingold lovag nem szűnő sürgetései feló'rlik ellenállásomat.7 Látom jól, hogy nincs mit tennem: előbb-utóbb kénytelen leszek beadni a derekam.8 Tudtára adom hát a lovagnak, hogy beleegyezem a frigybe, de csak azzal a feltétellel, ha előbb a kedvemért egy mély medrű, széles és hosszú csatornát építtet.9

A házasságkötés elhalasztására szolgál ez ürügyül, hiszen egy ilyen kanális megépítése évekbe is beletelik. Rheingold lovagot annyira megigézte a szépségem, hogy a beleegyezésem legkisebb jelét is kéjes örömmel fogadja. Parancsot ad hát tervezőknek, építészeknek és kubikusoknak: haladéktalanul, költséget nem kímélve lássanak hozzá a csatorna építéséhez.

Több ezren látnak munkához. Éjjel-nappal, szünet nélkül dolgoznak, Rheingold lovag maga felügyel mindenre. Ahogy hosszú hónapok múltán las' - Tette-vette a rossz formáját a kis kurvája - mondja a nő, cinizmusának soklövetű forgópisztolyával próbálva széttrancsírozni az idegenvezető mesélte legendát, de közben azonnal ki is sajátítja, önmagára hangszereli át az egészet, egyes szám első személyben.

8 - Naná, hogy a derekát, pont az kellett belőle a lovagnak! Meg a kis ku- kim - jegyzi meg a nő, és elnyomja a csikket egy kőszobor fején. ,JHost is legszívesebben maszturbálnál egyet, lehetőleg nélkülem, mert úgy az igazi, ugye, hercegnőm?” - villan át a férfi agyán, és szultáni merevedése támad. Amikor meghallja a nő szájából azt a szót, hogy kuki, eszébe jut a csiklója, melybe - parányi délibábos szélmalomba - Don Quijote-módra szerelmes; eszébe jut a vaginája jóványalhatatlan abortuszíze, meg a borostás pinája, amit Sünikének becéz, és aminek kedvéért a nő összes hitványságát folyton-folyvást megbocsátja, ezért minden önkínzás, ének, ezért hagyja, hogy élősködjön rajta ez a semmi kis kihasználóművész, pedig milyen nehéz ágyba cipelni a zörgő csontú nyam- vadékot, mert iszkol az intimitás elől, mint az ördög a tömjénfüsttől! „O, bárcsak születhettem volna uborkának vagy tarisznyaráknak, vagy lennék legalább homoszexuális!”

9 - Nem mondom, ezt jól kitalálta: egy szép hosszú csatornát... Hogy oda ne rohanjak! Tudod mit, én is akarok egy ilyen csatornát. Utána elvehetsz feleségül, baszd meg! - mondja a nő. legalább lesz, amibe belefojthatlak, vagy belefojthatom magamat, ha véget akarok vetni a fapinádtól való függésemnek” -gondolja a férfi. Akiket boldogtalan anya szült, mindig megtalálják egymást, hogy szaporítsák, vagy inkább szinten tartsák a világban levő boldogtalanságot. Bele van habarodva a nőbe, de a lepedőakrobataságból átkozottul kezd már elege lenni, abból meg különösképpen, hogy imádottja csak félrészegen hajlandó lefeküdni vele, ha legalább három deci töményét vagy fél liter vörösbort benya- kalt előtte. Hiába a legforróbb ölelés, hiába minden gyöngédség vagy technikai lelemény, a széllelbéleit, az ágyban is recsegően bárdolatlan prolidonnának soha sincs orgazmusa. Görcsösen akarja pedig, mintha attól várná az üdvösségét, de mindig az a vége, hogy szeretkezési kísérleteik után otrombán, csontjózanon kirohan a konyhába rágyújtani és közben bögetni a Sláger Rádiót, hogy teleszívja a girhes kis begyét akusztikus turhával és reklámfosadékkal, ezzel vezeti le a „na, talán majd most” mottójú fólajzottságot, meg a csalódottságot és dühöt, hogy „már megint nem”, amúgy meg kérkedik a frigiditásával, mintha az volna a magafajta harmadosztályú komédiásnők nemesi kutyabőre.

859