Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Gráf Lágrádi Balázs: Túl lassan úszol felém...; Én csak jót akarok; A bennem lakozó nő (versek)
GRÁF LÉGRÁDI BALÁZS Túl lassan úszol felém... Halvány az arcomon a hajnal, a felkelő nap megvigasztal. Sós tenger könnyem patakokban folyik feléd, túl lassan úszol felém, túl lassan úszol felém, siess, gyere, fulladj belém... A szemed nézi a szemem, talán legbelül, a legmélyén szeretsz, akarod, hogy lecsukjam a szememmel a szemed? Áldjon isten, isten áldjon, ne hagyd, hogy nagyon fájjon, benned minden megvan, pedig semmid sincsen, szétszórtad és szétosztottad magad, ha csukva van a szemed mindent szabad. Sós tenger könnyem patakokban folyik feléd, túl lassan úszol felém, túl lassan úszol felém... En csak jót akarok Most jött, most jött el a te pillanatod, oltsd el a lámpát, maradj csöndben, semmit se szólj, semmit se szóljál. Ne ijedj meg, ne félj a saját árnyékodtól, én csak jót akarok, én csak jót akarok, most jött, most jött el a te pillanatod. Lassan, csak lassan vetkőzz, ne kapkodj, ne félj, én csak jót akarok, én csak jót akarok. Ilyenkor mások leszünk, jobbak, talán jobbak, ilyenkor látszik, hogy őszinték vagyunk, boldogan játszanak rajtunk a beszűrődő hajnali fények. 849
