Életünk, 2003 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Gráf Lágrádi Balázs: Túl lassan úszol felém...; Én csak jót akarok; A bennem lakozó nő (versek)
Behunyom a szemem és látom, hogy éppen mit álmodsz, mellettem fekszel, élvezed a sötétséget, élvezed a csendet, élvezed, hogy távol került tőled minden amitől rettegsz. Én csak jót akarok, én csak jót akarok, most jött, most jött el a te pillanatod, én csak jót akarok, én csak jót akarok. Oltsd el a lámpát, maradj csöndben, semmit se szólj, semmit se szóljál. Én csak jót akarok, én csak jót akarok, most jött, most jött el a te pillanatod, én csak jót akarok, én csak jót akarok. Lassan, csak lassan vetkőzz, ne kapkodj, ne félj, ne ijedj meg a saját árnyékodtól, én csak jót akarok, én csak jót akarok, most jött, most jött el a te pillanatod, én csak jót akarok, én csak jót akarok... A bennem lakozó nő Szia szerelmem, szia, puszi neked mindenhova, azért jöttem, mert a tiéd szeretnék lenni, azért jöttem, hogy elrepítselek. Szép ez a vörös ruha rajtad, még a végén féltékeny leszek rád, miért szeretsz, ha nem szeretsz igazán? Azért jöttem, mert a tiéd szeretnék lenni, azért jöttem, hogy elrepítselek, a vörös ruhád cafatokra szakadt, ne sírj, majd veszek másikat. Neked meztelenül kéne járni, egész nap hadd bámuljalak, te vagy a divat, te vagy a csillag, te vagy a szép, vajon jókor repülök feléd? Ringat a vágy, ringat a lélek, félek, hogy szeretlek téged, még a végén féltékeny leszek rád, miért szeretsz, ha nem szeretsz igazán? 850
