Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Kovács Sándor Iván: Szenczi Molnár Albert babérkoszorúja

Saját arcképeivel kifejezetten sokat törődött. 1604-ben biztosan szótárához készíttette el magáról Németországban Heinrich Ulrich rézmetszetét.

A zürichi Városi Könyvtár Dictionarium-példányának ismeretében immár határozottan állíthatjuk, hogy olyan exkluzív köteteket is nyomtak a szótárból, amelyekben a II. Rudolfhoz intézett ajánlással szembenéz az Ulrich-met- szet. Hallatlan öntudatra valló gesztus! A zürichin kívül talán a Rudolf császárnak Prágába vitt díszpéldány lehetett még ilyen. (Egy Molnár Albert saját képével illusztrált szótárpéldányra nemrég Benkei Kovács Balázs talált rá Zürichben; erről szóló publikációja sajtó alatt van.)

Molnár Albert 1624-ben megjelent Kálvin-fordításának címlapja merő ikonográfiái tobzódás: nyolc kép keretezi, az egyik Szenczi Molnár heidelbergi megkínzatását ábrázolja. Merész önvallomás és elhelyezés: a fordító Kálvinnal néz szembe. Molnár Albert az ellenreformáció rendkívüli tekintélyű vezéralakjának, Pázmány Péternek címezhette a teljes címlapkompozíciót, feleletül Pázmány Kalauza első két kiadásának díszcímlapjára: tudok én annál jobbat, szebbet, meglepőbbet, változatosabbat is. Szenczi Molnár ezt ráadásul azzal a biztos tudattal tette, hogy Pázmány észre fogja venni. Molnár Kálvin-fordí- tását ugyanis a Nagyszombatban működő katolikus tipográfiának azzal a betűkészletével nyomtatták ki Kassán, amelyet a kálvinista erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor foglaltatott le katonáival és hozatott Kassára. Ami fricskát Ká- roli Gáspár és Szenczi Molnár kapott Pázmánytól a Kalauzban a Vizsolyi Bibliáért, illetve annak németországi új kiadásáért, azt adja most vissza Molnár, de nem .győzelmes” fölénnyel, hanem kulturáltan, a képek és betűk rejtett nyelvén.

916