Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Bodor Béla: Az ihletett szoftver
BODOR BELA Az ihletett szoftver 1999 nyarán Hermann Nitschnek, az osztrák performer-képzőművésznek figyelemre méltó botrányt sikerült kavarnia Magyarországon (is), amikor az orgia-misztérium színház Hatnapos játékának, kellékeiből és dokumentumaiból kiállítást rendezett a Kiscelli Múzeumban. A dionüszoszi dekonstrukció című tanulmányomban, mely a szombathelyi BÁR című folyóirat 1999/2. számában jelent meg, egyebek mellett azt fejtettem ki, hogy Nitsch munkássága lényegéből eredően botrányos. Nem azok a kisebb-nagyobb tabu-sértések teszik botrányossá, melyekre elutasítói hivatkoznak. A sár, a vér, a meztelenség, az esetleges blaszfémia a hagyományosnak nevezett irodalom és művészet folyamatában is visszatérő mozzanat, és ott ezeket a jegyeket többnyire elnézik. Ennek a botránynak a lényege, aminek a felismerését Nitsch csak megkönnyíti a külsődlegesen is megbotránkoztató elemekkel, hogy magának a műalkotásnak az egységét bontotta meg, jelezvén, hogy a művészeti tevékenység folyamatában maga a műalkotás mind nehezebben lokalizálható, illetve, ebből következően, nem természetes, hogy a művészeti tevékenység műtárgy létrejöttével zárul le. Nitsch említett munkájában, hogy csak néhány példát mondjak, műalkotásnak látszik maga az ünnep, mint teátrális történés; annak menet közben kimerevített, élőképszerű jelenetei; az eseményekhez előzetesen készített és azok során tovább alakított kellékek, részint (főként a nagy vásznak és állványok, térbeli formák esetében) mint szobrok vagy táblaképek, részint mint installációk; az eseményről készített fényképek és mozgóképek; de éppígy művek lehetnek az ünnep szöveges és rajzos tervei, valamint az arról szóló történetek, elbeszélések, ad absurdum a létjogosultságát kétségbe vonó, vagy koncepciójával vitázó vélekedések is, mert ezek olvasói-hallgatói közül azok, akik az alapeseményből semmit sem ismernek, ezen az úton vesznek részt a befogadás közös aktusában, és ennek jóvoltából egyfajta részleges és áttételes műélvezetben is részük lesz. Azért ismételtem ezt el ilyen hosszasan, mert Papp Tibor munkássága, legalábbis az utóbbi másfél évtizedben, ehhez nagyon hasonló központi gondolatok köré szerveződik. A kiindulás természetesen a számítógéppel generált költemények kérdése, de nem lenne helyes pusztán erre a tényre leegyszerűsíteni a dolgot. Miről is van szó? Papp Tibor, ahogy több helyütt elmondta és megírta már, legrészletesebben persze Múzsával vagy anélkül? című elméleti könyvében, külső késztetésre kezdett számítógéppel dolgozni, eleinte csak az írógépet helyettesítendő, később bonyolultabb feladatokban is a gépre hagyatkozva. 1985-ben készítette 917
