Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 10. szám - Kovács Sándor Iván: Szenczi Molnár Albert babérkoszorúja
KOVÁCS SÁNDOR IVÁN Szenczi Molnár Albert babérkoszorúj a* Szabó András kollégámmal, aki ezt a kiállítást rendezte, mi földiek, mindketten bihari reformátusok vagyunk, és emlékezünk rá gyermekkorunkból, hogy minálunk Szenczi Molnár Albert - a magyar protestantizmus emblémája - családtag volt. Az istentiszteleteken énekelt zsoltárok költőjét tiszteltük benne. Amikor már tudtam olvasni-írni, muzsikáláshoz is értő apám a térdére ültetett, és megtanított három-négy zsoltár első szakaszának éneklésére: „Mmt a szép híves patakra...”, „Sionnak hegyén, Úristen...”, „Porolj, Uram, pör- lőimmel...”, „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” Ezt a XC. temetési zsoltárt tudta a legjobban. Hogyne tudta volna, hiszen mindig ezt énekelték az iskolatársak kántusában a nádudvari temetéseken. Nagyon szegények voltak, koldultak vele néhány fillért. De hogy a bihari magyar klasszikusokra tekintsünk: a legnagyobb, Arany János, és minden magyar irodalomtörténész mestere, Horváth János is a zsoltárok és dicséretek kertjében szökött szárba. Horváth János azt írta margittai elemi iskolás éveiről: „Szenczi Molnár zsoltáraiból sokat megtanultunk könyv nélkül, s minden reggel elébb templomba menve, énekeltük. Temetéseken is végigkántáltuk a várost a gyászháztól a temetőig. Egész versritmikai tudományomban ez adta meg a tapasztalati, élményi alapot.” Szenczi Molnár természetesen nem csak a partiumi reformátusoké. Minden magyar tulajdona, kincse. O tanított meg bennünket kulturáltan beszélni magyar-latin, latin-magyar szótárával és nyelvtanával, zsoltárköltészetével pedig máig énekelteti a gyülekezeteket, olvastatja a versre szomjazót. A magyar nyelv törvényhozói közé tartozott, és sem Arany, sem Kosztolányi, sem József Attila nem bírna úgy nyelvi géniuszával, ha nincs Szenczi Molnár-dicti- onarium, grammatika, Psalterium Ungaricum. A zsoltároskönyvnek máig legalább százötven kiadása lehet. Az állandó istentiszteleti és temetési használat afféle istenes népköltészetté tette, és eleink lassan francia dallamát is eltanulták. Magyar költő, különösen Trianon óta, nem létezhet Molnár-zsoltár nélkül, hiszen a szülőhely Szene és a sírt adó Kolozsvár - Házsongárddal, a legszebb temetővel - a határokon túlra esett. Amit Nemes Nagy Ágnes és Szabó Magda, amit Tőzsér Árpád, Lászlóffy Aladár és Kányádi Sándor mond ki Szenczi Molnár Albertról, ahhoz képest a tudomány bő szavú körülményeskedés. íme tizenkilenc szó Kányáditól: * Megnyitó a budapesti Petó'fi Irodalmi Múzeum Szenczi Molnár Albert-kiállításán, 2002. június 25-én. 913
